Volt egy lány, akit szerettem,
akiért mindent megtettem,
a csillagokért is felmentem,
akinek minden szavát elhittem.

Teljes szívemből szerettem...
Betegségben, egészségben...
Úgy éreztem, felemel engem,
s vele a végtelen égben lebegtem.

Majd egyszer csak hirtelen mindennek vége lett.

Szárnyak nélkül zuhantam
a jövőből a jelenen át a múltba.
Valami hibát kerestem magamban.
A szememben már csak sötétség van.

A csillagok az égen már kihunytak,
az emberek mellőlem kihullottak.
Úgy érzem, elvesztettem magamat
s nem találok ebből a gödörből kiutat.

Majd lassan felderengett a homályban egy szikra.

Élhetünk mi boldog életet még?
Nézhetjük együtt a napfelkeltét?
Veled kéz a kézben sétálhatnék?
Legyünk együtt, én úgy szeretném!

Mondd, velem maradnál halálomig?
Elkísérnél engem egészen a túlvilágig?
Legyünk újra testileg-lelkileg egymáséi!
Ígérem, én melletted kitartok mindvégig!

Majd se nem lassan, se nem gyorsan kialudt a láng.
Elillant a remény,
és maradt a sötétség.