Tudod, mit csinálok most?
Rád gondolok.
Felrobbanok.

Annyi kérdésem lenne,
annyira szeretném tudni, hogy...
Annyi mindent mondanék!

De inkább magamba fojtom,
némán sikoltok
Hiszen hogy is hallhatnál meg?!
Úgyse hallgatnál meg.

Miért vagy még mindig a fejemben?
Miért birtoklod a szívemet?
Miért kellett ezt tenned?
Miért kell tönkretenned?

A kérdések súllya a mellkasomon,
és mégis rólad szól minden álmom...
Miért hitegettél?
Mondd, miért kellett még jobban összetörnöd?

Nézz a szemembe és úgy mondd,
hogy nem szeretsz! Nem mered?
Tudod, nem vagy túl hiteles!
Én nem tudok hinni neked.

Valójában pedig... csak féltelek.
Vigyázni akarok rád...
Ha velem nem tudsz boldog lenni,
hát legyél mással, áldásom rá.

De mégis hamis a mosolyod,
valójában nem vagy boldog...
Egyszerűen átlátok rajtad!

Érzem, mit érzel, hiába a távolság.
Tudod, fáj, ahogy ámítani próbálsz,
ahogy becsapod magad
és magaddal rántasz mást.

De tényleg ez lenne az igazság?
Mondd, mi igaz már?
Kérlek szolgáltass nekem csak egy pici,
iciri-piciri igazságot a valóságban!
Adj magyarázatot, hogy lezárhassam,
mert ez fájdalmas és nem enged tovább..