A szenvedély egész jó,
persze csak amíg élvezed,
szükséglet, mint a testnek a só,
de egy idő után elmúlik az élvezet.

Gondolj csak az alkoholra,
ha iszol, akkor megrészegít,
csodás, amíg tart a mámora,
de a másnap már szenvedés.

A cigaretta ízét úgy élvezem,
ahogy a nikotin elönti a testemet,
úgy érzem, felszabadít egy percre,
hosszú távon azonban a negatív
hatásait magamon is észreveszem.

Ha valami szokatlan dolgot teszek,
az adrenalin elveszi az eszem,
felpörget, hihetetlenül szeretem,
de ha véget ér, olyan, mintha kiütnek.

Ilyen még a földi szerelem,
élvezet, míg viszont szeretnek.
De ha elmúlik a szenvedély,
nem marad más, csak a szenvedés.

Ez olyan, mint egy örök körforgás,
mindig csak többre és többre vágysz.
Csak még egy pohár, egy szál,
egy ugrás, egy új szerető, új társ...

De mind csak káros szenvedély...
Nekem nem kell ez a szenvedés!
Én valami olyan dolgot keresek,
ami ténylegesen boldoggá tesz.

Aminek a hatása nem múlik el
hirtelen, egyik percről a másikra,
amit nem kell pénzzel megvennem,
és a mámor, amit ad örökké tart.

De tudom, ez a folytonos keresés
se más, csak egy káros szenvedély.
Mintha az élet is egy hörcsögkerék
lenne csupán, olyan ez a szenvedés.