Kérlek, ne szakíts még el az álmaimtól!
Olyan könnyűnek érzem magam...
Nem éreztem, s nem érzékeltem semmit,
a múltamra gondoltam, ébren álmodtam.

Tegnap láttam egy szép lányt az utcán,
és mindjárt az jutott eszembe,
hogy milyen szép csíkos kabátja van,
és egy szál cigi de jó lenne!

Ülök a tévém előtt, csak dől belőle a köd,
nem értem, amivel ma este az agyam sokkolnák.
Csak halkan duruzsol, egy kultúrbarbár beszél,
nincs is tán, olyan távol vagyok az egésztől.

Elrepülni, talán az lenne a jó,
csak a telefont kell felemelnem,
de még ahhoz sincs kedvem, minden messze.
Talán csak önmagamba fáradtam bele.

Kérlek, ne szólj, most úgysem érteném.
Ha van türelmed hozzám, ülj le mellém,
hallgass csendben, és próbálj megérteni engem.
Talán még magamhoz térek. Úgy szeretném!
Ha újrakezdhetném...