Volt egy fal, kettéosztotta egy nemzet szívét,
magába nyelte az emberek önérzetét,
a Törpe falánk volt.

És volt egy lány, kedves arcán még ott a szenvedély,
s egy tavaszi nap könnyű reggelén
a Törpe elragadta őt.

Volt egy világ, melynek harmadát egy késő nyári estén egy eszement őrült szelte át,
s poklába süllyedt a fél világ.

A Törpe falánk, elveszi mindazt, mit megkíván.
Mindig csak az alkalomra vár.
Fájdalmasan megtanultam és most már tudom,
mindig a Törpe a legnagyobb hatalom.

Amíg romlásba nem dönti önmagát,
és egy újabb jön, hogy építse tovább
az örök körforgást,
a Falánk Törpék lelketlen Birodalmát.