Kell írnom egy piréz nyelvű
regényt, sej az angyalát!
"Úgy tűnik, az április egy
elég hülyén hat ma rád".

Ma gőzöm sincs, melyik hír az,
amit komolyan vegyek,
és melyik, mivel felültetnek,
s véle a falnak megyek.

Megvan! Talán elbujdosom,
s hegyi remete leszek,
szakállasan, a Pilisben
vedelem a jaktejet.

Vagy komisz kumiszt erjesztgetek,
mint honfoglaló őseink,
majd miután elfogyasztom,
a másnaposság csendre int.

Írjak-e még ezek után
komoly regényt, verseket,
vagy közhelyekből jól megélő
kicsi zugfirkász legyek?

Olvasok én biz' havonta
villanyórát lelkesen,
s keresem, hogy a szellemnek
napvilága hol terem.

Tavasz könnyű jöttét várom.
Jaj, érjen már a mogyoró!
Csak allergiás vagyok rája,
hát ez aztán csudijó...

No, a viccet félretéve,
áprilisnak elsején
alkotok egy férfifőhőst,
aki végre nem kretén,

ki után a nők bomlanak,
mind lábai előtt hever,
akkora egy alfahím lesz,
akitől a víz lever.

De legalább az olvasottság
nagy lesz, mint az Everest,
megragadja majd a sikert,
és azután nem ereszt.

Vagy talán sötét mosollyal
a világot megtréfálom
és egy receptkönyvet írok,
maga lesz a rémálom.

Vagy talán csak alszom egyet
április második napjáig,
megtréfálva így a tréfát
a pokolnak bugyráig.

Döntsd el hát te, mi az igaz
ebben a kis versben itt,
s hogyha rájössz, írd meg nekem,
mi az igazságban megmerít!

Hiszen tudjuk, az nyer, ki mer,
avagy ki merít: nyerít.
Aki át mond, mondjon bét is,
mihez nagy feneket kerít.

Szerintem most befejezem
eme remek kínrímeket,
amitől a jó érzésű költő
arcán átfut a rettenet.

Szeszélyes április születik,
hívjatok gyorsan papot,
keresztelni, megáldani,
és azután jó napot!