Eddig csak léteztem az üres térben.
Fekete fehérben láttam mindent.
De mi lenne ha e világ feltöltődne színekkel?

Elvesztem a felhős múltban.
Úgy véltem a jövőm dobhatom a kútba.
De mi vitt rá hogy ne dobjak semmit sútba?

Régen a tél volt a kedvencem.
Amikor sivár, élettelen minden.
De vajon azóta mi változott meg?

Démonokat láttam körülöttem.
Engem vádoló rémeket mögöttem.
De vajon mitől látok már fényt előttem?

E kérdésekre egyszerű a válasz.
Talán már magad is kitaláltad.
Igen, ahogy sejted, Ő az.

Ő, aki színeket hozott a világomba.
Ő, aki miatt nem dobtam semmit sútba.
Ő, aki mindent megváltoztatott ma.

Ő, aki miatt látok már kiutat.
Ő, aki lámpás volt számomra,
A sötét, gonosz és igazságtalan világban.

Ő, aki felhúzott, majd maga mellé láncolt.
Most a fénybe vele együtt állok.
Hála neki, boldogsággal telt meg a világom.