Viszlát, Remény!
Tűnj el, Remény!
Hányszor tiporsz el még?
Hányszor álltatsz ábrándokkal,
Megvalósíthatatlan álmokkal?
Csak távozz csendesen,
Nem háborgatva lelkemet!
Ideje, hogy ne kínozz tovább,
Eleget szenvedtem miattad már.
Hamis képzetek,
Mellyel hülyítetted eszemet.
Most már távozhatsz,
Többé nem bánthatsz...
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro