Sima víztükör, tomboló orkán,

Magány, oly ismerős vagy már.

Hűs tengervíz, hullámzó habok

Vannak körülöttem, mégis egyedül vagyok.

Tomboló tajték, virrasztó fellegek,

Ismerős ismeretlenek közt merre menjek?

Cikázó villám, fülsértő csend,

Nincsenek falak, még sem menekülhetek.

Éhező tenger, pusztító széllöket,

Térdre kényszeríthetnek engem.

Romba dőlt házak, kicsavart fák

Kitörtem a börtönből végleg már.