Óriási sötét köd,
Mely most burokba von.
Nem látom innen a kiutat,
Semmit, mi fényre utal.
Hangokat hallok,
Halál sikolyok.
Bár lehet ez én vagyok?
Reménytelenségemben ordítok?
Sötét karok ragadnak meg,
És rántanak a mélységekbe.
S én szótlanul tűröm,
Mintha lenne bármi bűnöm.
Harcolhatnék én,
Csak nincs miért.
Szemeim lecsukódnak,
Izmaim elernyednek,
Engedek a sötétségnek.
Emlékeim elárasztanak,
Jók és rosszak egyaránt.
Érzem, a levegőm fogy,
Fuldoklom.
Összecsapnak felettem a hullámok,
Életemből felvillannak mozzanatok.
Mígnem eljutok ide,
És rádöbbenek, van miért küzdenem.
De lehet már elkéstem...