Nem szóltam semmit...
Nem szólok semmit,
Ők mégis bántanak.
Olyan nehéz csendben lenni
Mikor ily szavakat dobálnak!
Belül én kettétörtem.
Pedig nem szóltam semmit!
Akkor miért szidnak engem?
Olyan nehéz lenne kedvesen szólni?!
Arcomon könnyek csorognak,
Némán tűröm, hogy lelkemet
Megint megkorbácsolják szavakkal.
Undorító, hogy milyen mélyre süllyedtek.
Meg sem szólaltam,
Az emberek mégis bántanak.
Mert ilyen a világ, igazságtalan.
A jót bünteti, és felemeli a rosszat...
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro