Halványulj el, ragyogó csillagom!
Szenvedélyes tüzed többé ne lobogjon!
Oltsd el, űzd el minden fájdalmam!
Érzelmeim mától fölösleges társak.

Halványulj el, drága csillag!
Halványulj el lelkem minden fájdalmával!
Legyél mától árnya ragyogó fényednek,
Higgyenek csak ellenségeid vesztesnek.
Higgyenek úgy, mint ahogy engem.
Azt hiszik sikerült legyőzni végleg.

Halványulj el, szépséges csillagom!
Hogy bosszúmkor kétszer annyira ragyogj.
Hogy lobogó lángod bizonyítsa
Nem győztek le végleg tegnap.
Hisz fényem örökké létezik,
Csak néha pislákolni fog, míg máskor lobogni.

Lobbanj lángra újra, gyönyörű csillagom!
Hadd lássák, hogy itt vagyok.
Még mindig itt állok,
Tüzem soha nem volt nagyobb.
Sok szörnyű emléket tudok a hátam mögött.
Ragyogj az égen, lássátok most, ördögök!
Lássátok nem győztetek,
Talpra álltam ismét, bármire készen.

Ragyogj fényesebben, mint a többi!
Többé ne halványulj el,
Mert nem omlom össze sosem.
Mutasd lelkem erejét,
Számomra nem jött el a vég.
Nem törtem össze, nem hullottam szét,
Ha mégis, összeraktam magam, s újra egyedül lettem egész...