A bőrünk, melynek szépségünk tulajdonítjuk,

Csak álca, mellyel a világot becsaphatjuk.

Nekem olyan börtön, melynek kulcsát

Születésemkor jó messzire hajították.

"Csak a belső szépség számít" - persze!

Nagyobb hazugság, minthogy gólya hozza a gyereket.

Manapság lényegtelen, milyen a lelked.

A külső, a bőr hibátlan kell legyen.

Egyszer megpróbáltam megszökni,

- csitt, ez maradjon titok, csitt! -

Körmömmel próbáltam kitörni.

De minden csak rosszabb lett. Ennyi...

Ennyi! Én feladtam! Döntsetek le

A lábaimról, ha úgy tetszik nektek.

Szedjetek ízekre! Hátha akkor

A rácsok, a bőr mögé láttok.

Oda, ahol én vagyok, zokogok,

Mert a bőröm nem én vagyok.

A bőr, a testünk nem határozhat meg.

Egy elévülő akármi nem mondhatja meg

- legalábbis nem kéne megmondania - azt,

Hogy mi vagyok, vagy te mi vagy.

Ilyenkor mindig sírok, de az emberek, a világ

Nem veszik észre egy különc sírását.

Mára a szépség ideálok váltak

A világunk mozgatórugóivá.

Lehetsz bármilyen okos, vagy kedves,

Nem lesz ki ismerni fogja a nevedet.