Forrón süt a nyári nap.

A tél mégis szívemen ragadt.

Letelepedett, és nem kérdezett

Eltüntetni szerintem lehetetlen.

Beszippantom a virágok illatát,

Megláttam egy újabb csodát.

Bár nem törődtem vele,

Lelkemből űztem ki a telet.

Vártam a szerelmet, az egyetlent

Mely önmagamtól megmenthet.

De az mégsem akart jönni.

A telet se sikerült elűzni.

Mindig visszatért, bármit tettem

Újra és újra lecsapott szívemre.

Őrületben hajszolt, csak várni tudtam.

Várni egy felszabadító csodára.