Utálom, hogy hirtelen jössz,
találomra mennydörögsz.
Általad én félek
lelkem is megrezdül a
lehetetlen égzengésben.
A karjaimmal takarom fülem,
konkrétan félek.

Nem találom fejhallgatóm, csak
yoyózok az idővel.
A takarómba burkolva védem
magam. Legyen már
vége!
Az ég talán meghallgat és nem
dörög végre
Tovább az ég.

Viharos marad...
Isten is félre néz és máshol van.
Hidegen rángatom magamra
a takarót ismét.
Rám omlik a vakolat és remegek.

*az első betűkre figyeljetek!*