Naphosszat csak beszél vele,
Várja párját mára,
ábrándozik szerelmesen,
Jaj te drága lányka.

Minden második szava,
A kedvese neve,
Izgatottan beszél hozzám,
hogy mennyire szerelmes.

De az égből villám csattan,
S beüt az hirtelen.
Üzenetet kap kezébe,
S könnyek között terem.

Földre rogyva sír a drága,
Elolvasva levelét százszor,
Kár, hogy később kap csak választ,
S addig csak bámul.

Nem tudja mit tegyen,
Nem érti mi ez az egész,
Szerelmes kedvese mit akar,
Ez miért olyan nehéz?

Napok telnek el azóta,
A lányka csendesebb lett,
Gyakran szomorú lesz,
S csak bámul a csendbe.

Szíve sok kis darabban,
De szereti még talán,
Egész este vár egy választ,
Mit nem kap meg talán.

Majd egy nap megint,
Üzenet jön az éjbe,
Kódolt üzenet, mit
csak a szerelmes érthet.

Zenét kapott aznap,
A drága kedvesétől,
Így kér az bocsánatot,
A hirtelen eltünéstől.

A lányka megint boldog,
Mosolyog a napra,
Ábrándozik szerelmesen,
boldog lesz sok napra.