Szemem lehunyva lesz rajtam álom.
Zavartalan halk szuszogásom
Elterjed a csendben.
Rengeteg gondolat szerte megy,
Elveszetten lelek a békémre.
Telik az idő, ez sem számít,
Lelkesen csak elbágyít.
Elveszek az álmaiban
Kormányozva áhitattal.

Tiszta lelkem megpihen.
Ilyenkor csak boldog vagyok,
Tintás kezem megtörlöm, s
Elrakom a tollam.
Kedves emberekre gondolok,
Ettől alszom biztos jól.
Tényleg...lassan nem leszek magányos.

*első betűk*