Elfelejted a színskálát, s
csak bojongasz a forgatagban.
Arcon csapnak a színek,
a büdös levegő.

Leveszel találomra egyet,
lila, vagy kék? Nem számít.
Újabbat és újabbat emelsz le,
megszokva a levegőt.

Hirtelen minden kiesik a
Kezedből. Megbotlasz és
elesel. A ruha kupac felfog,
de nevet a levegő.

Pironkodva kapsz fel
Mindent és sietsz próbálni.
Legalább szép vagy és vidám, s
Merészen veszel levegőt.

Megint beszippant a Háda
szaga. Találsz szép dolgokat
és vidáman lélsz ki a
most már friss levegőre.

Nem mondod el senkinek,
De imádod ahohy a színek
Magával ragadtak itt bent.
Nem is zavart a levegő.

Csak a ruhákra gondoltál, s
a kavalkádra. A sziluettekre
és a tükörképekre, melyekben
ma ugyanolyan tűntél.