A hajnal, mint megannyi aranyló
fényes korona, száll a dombra.

Csendben kuporog egy virág
a fatörzs tövében.

Lassan néz fel egy lány a tájra,
haján virág koszorút lát a nyája.

Nézve az érdekes hajnalt,
a szellővel kezd táncot járni.

A hajnallal elindul, csak úgy forog
a birkák kavalkádja.

Csendes zenét mutat a távoli harang,
a virág is figyeli, nincs benne harag.

A harangot meghallja a lányka,
Birkáit így megállítja.

Ragyogtatva fényes szirmait,
Kezd el fürdeni a fényben.

Bájos lányka megpihen az árnyban,
a fatörzstövében melegszik az árva.

A virágocska csendben figyeli a lányt,
Ki mellé érve huppan le és figyeli a nyájat.

Elaludt valamikor a lányka,
Az esti harangszó mi ébreszti,

Egy ideig őrzi a mélyen alvó lányt,
Majd harangot hallgatva figyel tovább a virág.

Mikor meghallja, álmát elfeledve
szedi össze nyáját és elsiet.

A virág is búcsút int a nyájnak,
Lassan vége a ragyogásnak.

Csendes lesz a falu most már,
A lányka is gyertyát gyújt már,

A virág is elalszik immár,
S a fatörzsében szirmokat zár.

Csendben hajtja fejét a leány,
S puha párnán álmot talál.

*Eyo~ egy kis érdekesség. Minden páros és páratlan versszak is alkot egy-egy verset.*