Dunyháját rázza most Holle anyó,
Röppen a pihe, bámulatos.
Fehér pihéktől táncol a város,
Csillog a talaj, fagyos a mámor.

Utcákon fahéj, szegfűszeg terjeng,
járja az útját a Havas szellem.
Elkapja a pihét, mi az útra esne,
Rakja az ablakba, hogy rózsa legyen.

Forog a város a tér közepén,
dalol egy tömeg: a karácsony él!
Röppen a dallam, s újabb fény kél,
Ezer felé pattan az angyali fény.

Sok pihe, hogy száll, andalitó,
lágy havas erdő álmosító,
Elhal a tömeg, csend lesz a tér,
Meg maradt nekünk az angyali fény.

Dunyháját rázta Holle anyó,
Kirázta mára a dumnyezó hót.
Lehajta fejét, s nézi a várost,
Csillaggal takarva szépeket álmod.