Egy korszak lezárult,
s, te elmentél kedden,
magad mögött hagyva,
minden félelmedet.

Nem vagy már egyedül,
ettől nem kell félned,
ott fent várt rád mindeki,
család, barát, kedves.

Imádtunk mi téged mindig,
de nagyon fáj a búcsú,
ám boldog vagyok Istenem,
Neki jobb talán ott másutt.

Szeretném még megölelni,
s elbúcsúzni rendesen,
kár, hogy ezt már nem tehetem,
várnom kell még én nekem.

Elmondanám neked azt most,
hogy mennyire hiányzol,
de nem csak nekem, te is tudod,
kikre kell most vigyáznod.

Aludj jól hát most már tényleg,
te kis sumák manó,
vigyázunk a kerti csendre,
s lesz majd minden jó.