leszek a hegy ki beomlik
kit kiásnak és szétomlik
legalább lesz egy metafórám
hisz lényegében én leszek
az omlás a hegy aljában
eső lesz a könnyem
mi elmossa a sziklákat
s homok lesz a talaj
mit elvisznek a sziklák
a lényem a barlang
melybe nem jut be fény
és annak aki belép
csak sötét lesz a kép
talán lesz bennem fáklya
mely a lelkem jelképezi
és az apró szikra lesz
a remény mi lángol
leszek a hegyoldal
mely majd az életem lesz
és leszek a síkság
mely a sírommá válik
de a tenger is jelképezni fog
mely ha tombol haragos vagyok
de ha csak csendben létezik
akkor tudd hogy nyugodt vagyok
a mai nap ebbe kapaszkodom
és a könnyeim a pataknak adom
melyet majd ha felszív az ég és esőt
kreál mi kimossa a sziklát
akkor ismét a hegyomlás leszek