Olvastok
Néha álmok visznek el,
Egyszer a szél sodor tova.
Vajon mikor látlak még?
Kellene a fény.
Apró dolgokról jutsz eszembe,
Ilyenkor mindig hiányzol.
Van ami nem változna?
Jó az a fény.~
Könnyen leszek vidám,
Mégis gyakran vagyok szomorú.
Szerinted mit tegyek?
Napozzak?
Most felnevettem. Nem is
tudom kinek írok.
Ilyenkor ki van velem?
Csak lenni akarok.
Ilyenkor rendet teszek,
Hátha ezzel elmémben is
Rend lesz. Segít?
Általában szokott. Segít.
Megmentem magam,
Ismét nevetek és jól vagyok.
Segít az írás, a zene, nem de?
Segíteni akarok embereken.
Csak kapnék jelzést, hogy megy.
Remélem képes vagyok
Mást vidítani. Menne?
Biztos, hisz ezt teszem.
Szeretem az embereket.
Hiába írok most is káoszt,
Bízom benne értitek. Értem?
A lírai énem az olvasóm.
Legyen nektek szép napotok,
Reméljetek vidáman,
Higyjetek az álmaitokban
És lássatok szépeket!
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro