Tiszta üvegen átvilágít,
Fényt hoz a csendbe,
Kedvem támad oda ülni,
S elnapozni csendben.

Ámélkodni, s álmodozni,
Elaludni rendre,
Tornácunkon reggelizni,
S elbambulni csendben.

Megnyugtatja lelki békém
A nap dicső sugara,
S messze jövő hangos zaja,
Mit a képzeletem ural.

Beszívja a bőröm is,
A nap meleg sugarát,
S a szél is táncra kéri fel
A hajamnak labancát.

Ilyenkor az ég is kékebb,
Dől be a napsugár,
Mosolyogva megyek vissza,
S szívem csupa mosolygás.