Halkan koppan az ablakon a csepp,
s a Holdnak fénye ragyog be.
Az autóból bámulom a csillagokat,
És mindem rendben van.

Elhittem, hogy a cseppek jók,
A Holdnak fénye én vagyok,
És az autóból a csillagokat
még mindig csak bámulom.

Lassú cseppek gördülnek arcomon,
A Holdfény is csak sajnálva ragyog,
elhittem, hogy a csillag is én vagyok,
most bánom, hogy ki vagyok.

Elrejtem most mindem cseppemet,
bágyadtan mosolygok a Holdfényre,
Nem érdekelnek a csillagok,
S ismét csak keresem magamat.