Szenvedő népek vagyunk
mi magyarok.
A bal sors is régen tép,
Nem kapunk víg esztendőt.

Megvert minket az élet,
Mi magyarokat.
Álandóan benne vagyunk
És akarva szenvedünk.

Bent ragadunk abban a korban,
Mi magyarok,
Amikor minden csak rossz.
Múltban maradunk?

Emlékezni tényleg nem rossz, de
Mi magyarok,
Nem eresztjük el a rosszat.
'56, '48, Aradi vértanúk.

Hiba is lenne elengedni talán.
Mi magyarok,
Rettenet történelemmel
Rendelkezünk, s ez rossz.

Október is a szenvedés hónapunk,
Mi magyarok
Ilyenek vagyunk. Nem igen van vidám
Nemzeti ünnep.

Lehet tényleg a szerencsétlen sors,
Mi magyaroknak
Csak Nekünk jutott.
Így is emleget a többi nép.

Harsogják utólag azt, mit akkor nem tettetek: Szegény magyarok!
Most már csak énekeljetek,
Énekeljünk sirató dallamot.

Szegény magyarok!