A levegő fogy, süllyedsz.
A tenger beterít és ellep,
nem jutsz feljebb csak lejebb.

A levegő szúr, feszít.
Az alga meglep és lent tart,
Szíved issza egy hal.

A levegőd fáj, fulladsz.
A szárazföld is megöl, a
kopoltyúdad is beteríti a föld.

A levegő riszat, omlaszt.
Nem véve levegőt vársz csak a
Csendben, megint omlasz.

A levegő hideg, nyirkos.
Megint a föld alatt vagy és
a ruhád is piszkos.

A levegőd elfogy, nincs is.
Kileheled utolsó sóhajod
És hagyod, hogy a szíved ne
fájjon soha többet.