Néha rám tör egy
keserű érzet.
Hiába veszem észre,
Nem tudok magamnak
segìteni.

Megtörten agyalok
És rájövök, hogy
önmagam ellensége
csak is én vagyok.
Segítek?

Levegőtlen maradok,
Ahogy besszippant
A rossz gondolat. Szívem
is megáll, és csak csendben
hallgatom ahogy kiált.

Nem értem. Az elöbb
jól voltam és most
megint rossz.
Sírok a konyha sarokban,
Énekelek.

A magas hangok
Sípolva kiáltanak,
És nem hallatszik a
dallamom. Mi a fene
van velem?

Ez a szar érzés néha rám
köszön, marad egy
Fél napot, aztán
elköszön.
Miért?

Utána mosolyom,
igazi, nevetésem megint
dallamos és levegőt
ismét kapok.
Most is.

Ahogy kiírom a
Fájdalmat, eltűnik.
Remélem nem gyakran
ránt el és haladhatok.
Az élni akarás a kijáratom.

Csak élni kell, nem?