A fájdalom az agyamba dobban.
Nehezen érek haza, de eljutok.
Csak a könnyeim gátolják látásom,
reszketek a konyhapadon.

Iszok egy teát. Újabb kísérlet, hisz a
Bogyó most nem hat. Megható, mi?
Össze kellene szednem magam.
Olyan rossz ez nap.

Csak remélem, hogy egyszer vége,
És többet nem akaszt ki semmi.
Megint jön a fájdalom és megcsap.
Várom a víz forrását...

Egy hívás vissza ránt, s kirobban a rossz. Először megjátszom, majd tényleg jobb kedvem lesz. Egy pillanatig nem is fáj. Most ebben akarok maradni, és csak

Lebegek.