Látni ahogy felkel a nap.
Csak ücsörögsz a tópart alatt
És halkan andalító dallal
Dúdolsz a fülembe.

Látom, ahogy szemedbe
Tekint a Hold és fénye csak
Emlék marad a tó tükrében.
Szél játszik hajammal.

Látod? Ott a madár is
szárnyra kap. Élvezi hangodat
és csak csendben hallgat a part.
Lassan átkarolsz.

Látni a szivárványos nyarat
este a csilagokkal nézzük a
tavat. Meddig lesz ez így?
Belesimulok kezedbe.

Az emlék elszalad és csak
kihült emlék marad a
Part alatt. Hideget fúj a szél.
Örök emlékezés?

Megint a padon találom magam.
Fejemben átkarolsz és
szerelmesen fülembe búgsz.
Megint játszasz hajammal.

Emléked meg szakad és most
a sírról bámulom a madarat.
A Holdfény megidéz és
Gyengén felsegítsz.

Látod? Már elengedlek,
Ejtem vissza kezem testem mellé.
Örökké emlékszem majd és
akkor...ismét átkarolsz a
Más világ felé.