Kint vagyok a réten,
Megint egyedül.
fekszem a földön,
s nézek.

Kint vagyok a réten,
A csillagfénnyel.
Fekszem a földön,
s nézem.

Kint vagyok a réten,
s érzem, ahogy néznek,
a csillagokkal vagyok,
s hagyom hogy jöjjön.

Ilyenkor érzem, hogy
nem vagyok egyedül,
látnak a csillagok,
S figyelnek engem.

Kint vagyok a réten,
s a világítóbogarakat látom,
lehozzák nekem a világot,
S enyémek a csillagok.

Kint vagyok a réten,
S szemem a világűrbe réved.
A tejút a tengerem,
s csak keresem a helyem.

Kint vagyok a réten,
és beszívom a békét.
Könnyem meghal, a
Vers befagyasztja őt.

Kint vagyok a réten,
s nem érdekel, ha egyedül.
Itt enyém a világ,
s tudom, hogy figyelnek rám.

Figyelnek a csillagok.