Néha meglepő, ha
Egy rím szembe jő
És zargatva fejedet
Nem hagy aludni nappal.

Ez nem lenne rettegő,
Bár néha nagyra nő egy
Gondolat fejemben és
Ijesztő, ha szomorú.

Néha meglepő, ha
Napokig csak kucorog
Agyamban az ihlet, de
Ha szárnyra kap, repül.

Elvisz egy másik helyre,
Dimenziót ugorva, néha
Nem is látom magam.
Ilyenkor nem vagyok itt.

Elfelejtve a valóságot, időt
És teret ugorva leszek
Egy szuperhős, ki épp
A sorsát írja.

Sokszor nem is emlékszem
Mit is írtam én, bár
Vissza olvasva ezek a
Kis kincsek ide kint.

Ti is így vagytok-e ezzel,
Kik bármit is írtok?
Költő fejjel, író kézzel
Ti ezzel hogy bírtok?