Holdfényként
lassú fény úszik a tájban
néma zongorával
elhal egy hullám
bágyadt tajtékzása
néma óceánba
gyenge rongy ruhában
siklik el a köd felette s
lassan arrébb lépek
engedek a sötétsgnek
megvilágít ezütsége
fényes ékessége
táncolva e holdfényben
lel a lekem békességre s
én leszek a szellem létnek
örökre a minta képe
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro