Havas tájon lépdelek.
Lassan roppan a hó talpam alatt,
Ez itt a végtelen?

Egy erdőben találom magam.
Lassú pelyhekben hull alá a fehér
relytelem. Minden csendtelen?

Az ágakról lomhán hullik alá
a felduzzadt ezüst por.
Most is így ragyog?

Az eget kémlelem, s megannyi
Gondolat jut eszembe.
Ez lenne a béke tengere?

Elkapok egy hópihét.
Lassan olvad el kezem melegén,
S csak révedek. Ez lenne a képzelet?

Megborzongat az esti szél.
A fákat figyelem és hallgatom
lágy susogásuk. Vajon hallanak?

Néha megzörren egy ág.
Feltekintek, s madarakat látok.
Olyan mint egy álom.

Kiérek egy rétre.
Fent a dombon szánkó csúszik,
S nevetést hallok. Gyerekek?

Mosolyogva figyelek,
lassan hóembert építek.
Ez lenne a szeretet?

Az égből alá hulló
Fehér ezüst havon lépdelek.
Ruhámon egy hópely megpihen.

Otthon a meleg házból figyelem,
Lassan mindenhol elalszik a fény,
S csak csillag ragyog. Elér ide?

Elfújom a gyertyát.
Behunyva a szemem, hóembert
építek. Ez lenne a kegyelem?