Harangok szólnak a távolból,
lassú hullám a hangja,
Bágyít és elvonja figyelmem,
keresem a hangom a csendben.

A tájképbe beleillik a hangja,
a faluhatártól messze száll,
egy lány is hallgatja mellettem,
szalagját viszi a szél.

Lassú léptekkel megyek tova,
Fejem felett a madarak is szállnak,
Nem keresnek újabb fészket mára,
Egytől egyik haza szállnak.

Bágyadtan meredek előre,
megpihenek egy fa tövében,
lelkemből egy dallam tör elő,
s kitalálva népdalt szövök.

Magyar szalag a hajamba kerül,
s kiáltva a hangom is elrepül.
Bele olvadtam teljesen a tájba,
s enyém lett a világ mára.