Lassan dalom elmerül,
Beszívja a hangom az űr.
Egy rossz érzés mindig legyűr.
Csak gyülekeznek a felhők.

Várom, hogy kirobbanjon,
Csak múlna már el a bajom,
Lelkem megfeszítve gomolyog,
Egyre gyűlnek a felhők.

Ismét gombóccal vagyok,
alig van mát levegőm, de vagyok.
Néha elsírom panaszom, s
elkergetem a felhőt.

Emberek közt vidám vagyok,
Bár a többség nem ismer.
Én sem mindig igazdok ki
a gyülekező felhőimen.

Csak csendben agyalok a konyha
padlón. Ismét magam vagyok.
Egyszer csak mindent elengedek
És elzavarom a felhőimet.

Felhőtlen leszek.:)