A gyakorlás sokaknak nyűg.
Kezdem megérti miért,
Századjára játszom ûjra, s
ûjra, de nem száll fejembe a mű.

Az agyamban zsibongás van,
Mostmár bármi elvonja figyelmem,
idegesen csapok a hangok közé,
Most már elég legyen!

Kezem pihenőt akar folyton,
Bár nem adok neki időt,
Van egy határidőm,
és ez vissza kényeszerítő.

Járok egyet a lakásban, hátha ez segít.
Kinyitom az ablakot és lélegzem,
Már nem vagyok ideges.
Újra vissza ülök.

Nem érdekel alapon,
elkezdem újra játszani,
Végre nem az egész rossz,
Csupán a vége marad káosz.

Egyszer talán helyre áll,
És a fejembe átszáll a tudás,
a darab, amit szeretek és
utálok is egyszerre.

Bár a nyitja a gyakorlás, az
Újra és újra lejátszás,
No meg a kitartás.
Remélem lesz elég nekem.