Félek, mert a világ elítél,
félek, mert lassan elfogy a fény.
Félek, mert mindi aggódom,
Félek, mert mindig izgulok.
Félek, hisz mindig nagy a tét,
Félek, hisz sokszor nincs remény.
Félek, hogy elrontok mindent is,
félek, hogy megfog a sötét is.
Félek a világtól, hisz van miért,
félek, az elmémtől, mi megrémíszt.
Félek az álmoktól, mik gonoszak,
Félek a jótól, mely megriaszt.
Félek a tehetlen érzésétől, mégis
Félő mindig a kétely lesz, ami megöl.
Félek félni más előtt,
Félek megnyílni más előtt.
Félek mert mindig van miért,
félek a félelem felemészt.

Sokszor csak amúgy is félek,
Bátortalanul csak élek,
lassan kilépek a fényre
és elűzöm ezt a féktelen képet.
A félelem is érzet,
mi a fejben dől el,
csak lépni kell egy lépést,
mit te döntesz el.
Soha ne csak rosszra gondolj,
magadban tisztázd, hogy mi a jó.
Félhetsz a világtól, amely elítél,
de addig fogsz félni, míg magad ítélsz.
Merjél csak élni, győzve a fényben,
Nem feladva félve a sötétben.
Hajrá!