Csak egy reccsenés,
majd elestél,
a levegőd megakadt,
s küzdesz a fájdalommal.

Káosz alakul benned,
a tüdőben baj,
a lelkedben aggodás,
de te csak próbáld.

Próbáld megtartani magad,
Utálod ha gyengének látnak,
Mégis mindenki körültett
vizslat aggódó képet vágva.

Hagyjatok levegőt!
Üvöltenéd, hisz a fájdalom
Hirtelen tör rád,
de a hangod cserben hagy.

Félsz. Félsz, ahogy most is.
Mi lesz ha valami más?
Nyugtatod magad, ez csak
egy gonosz zúzódás.

A szalagszakás jobban fáj,
A fejed is rosszabb lesz,
Ezzel vigasztalod magad.
Nyomorék vagy. Ez van.

Pár napra rá már csak
hullámokban tör rád.
A fájdalom így kevésbé
bánt majd talán.

Már csak a lelked
darabjait tartja össze,
pár ágról szakadt madár.
Veled nevetnek a nyomoron.

Ez valahogy segít,
s ez ment meg egy újabb
rohamba rohanás elől.
Ez csak egy zúzódás lesz,

Semmi más.

*hello Jamesek, akik olvastok. Vigyázzatok magatra ha fociztok, mert a talaj néha izé és kimehet a lábatok...ha nem a legjobbak a kis végtagjaitok, akkor fokozottan vigyázzatok♡*