Sétálok a tó melett,
kutyám halad előre,
Lassan bandukolva
törjük meg a csendet.

Lucskos saras földeken,
eső után nap meleg,
ballagunk mi kitten,
S mienk itt a végtelen.

Szabadon elengedem,
Nézem ahogy fut a szentem,
az eget nézve szívlelem,
hogy enyém itt a végtelen.

A pillanat megreked,
Ez melegití szívemet,
egész napom ott lelem,
s este haza megyek.

Csillagos az ég itt fent,
hallgatom a léptünket,
Maylo mancsa ágat tör,
s halkan vakkant föl.

Elhagyom a földeket,
Házakból lopunk fényeket.
Megjegyzem a napot,
Mit mi ketten alkottunk, s

Sétálok a tó melett,
kutyám halad előre,
Lassan bandukolva
törjük meg a csendet...