Állandóan cukinak hívsz,
Bár nem értem okát,
Mivel is szolgáltam rá,
Genyósággal talán?

Minden egyes oltásomat,
Mindig kineveted,
aztán persze sírba viszel,
"Cuki vagy, egyelek meg".

Mérges fejem látva is,
Más nem hagyja el ajkaid,
Ezen persze mind nevetünk,
Majd vissza szólok talán.

Cukiságom határtalan,
Most is nevetve írok,
Tőled ezt elviselem,
sokszor benned bízok.

Amennyit én csesztetlek,
Ennyit elviselek, plussz
a magaságommal te
Legalább nem viccelsz el.

Drága Afra, meg ihlettél,
Chat fejed is látom,
Neked szólt most ez a versem,
Drága jó barátom.

*ha valaki kíváncsi erre az idiótámra, afrasztikus néven találtok reája.*