Sétálva a halvány reggelen,
Feltűnően jól esik a csendesen
Megrezdülő ágak zaja.

Lassan haladva tovább
Lomha macska lépdel elöttem,
Lustán rám pislantva.

A napfény is megremeg,
Álmosan megrebeg és
Kezd kikelni meleg ágyából.

A kifli hold is mosolyog,
Esti csillaggal most beszélget,
S lassan álomba szenderül.

Bíborfénybe öltözik az ég,
Én meg csak csodálom a lila
ruhámban.

Néha megszólal egy egy nem
Telelő madár, megtörve ezt
A csendes reggelem.

Az autók zaja is elhaló,
Korán van még a vaslovaknak,
S lassan ballagok tova.

Elkalandozok gondolatban,
Észre se véve lassan elérve
A célomat.

Beérek a helységebe,
Megcsap a kellemes meleg
És bályos csevegésbe kezdek.

Ez volt a csendes reggelem.