Beleszállni az élet vizébe,
S haladi a múlttal, a széppel,
Elveszni egy emlékképben,
S hangot adva táncra kélve
Szaladi a réten szívvel.

Áradni annyit tesz,
Mint kiömleni,
elsodorni mindent,
Belefolyni másnak vizébe.

Hogy ez lesz majd az élet vize,
Vagy a forrásod zárt szirtje,
Majd kiderül az életedben,
Ha elfolyik a lelked csendje.

Te lehetsz a tenger, a patak,
A csermely, mi apad,
Vagy az ér, mi kitör,
S forrássá dagad.

Beleszállni az élet vizébe,
S haladi a múlttal, a széppel,
Elveszni egy emlékképben,
S hangot adva táncra kélve
Szaladi a réten szívvel.

Áramlás lehet más is.
Az energia is áramlik,
Az áram az ami fényt bocsát ki,
Lehet te leszel másnak a ledje.

Hogy ez a te fényed lesz-e,
Vagy másnak a fényében fürdesz-e,
Majd kiderül az életedben,
ha kialszik a lelked fénye.

De addig, te lehetsz a lámpa,
A gyertya, a zsebfény,
A láng, mi kihuny,
Vagy a szikra, mely serken.

Beleszállni az élet vizébe,
S haladi a múlttal ,a széppel,
Elveszni egy emlékképben,
S hangot adva táncra kélve
Szaladi a réten szívvel.

Az élet az áram, a víz.
Ez az ami éltet, vagy ad fényt,
Ez lesz ami elmegy, vagy kihuny.
Egyszer kapod meg.

Rajtad fog állni majd, hogy
te leszel a sodrás, a szikra,
Vagy az akit elsodornak,
Vagy az akit elfújnak majd.

Az élet maga a tenger,
Az élet maga a fêny.
Az élet maga a puszta,
Az élet maga a sötét.

Ezt te fogod eldönteni. Szabad az áramlás...