Este mersz aludni?
Vagy csak csendben fekszel?
Lámpa ég-e nálad?
Vagy csak tétlen képzelsz?

Te is ennyire félsz a csendben?
Ugye, hogy ijeszt a sötét?
Nem tudom miért tettem,
De nem tudok másra figyelni.

Csak a csepegő csapot hallom.
Engem ez nem őrjít.
Talán egyszer elalszom rá,
Vagy lehet nem is kéne már?

Te sem mersz elaludni?
Te is félsz a csendtől?
Nálad is meghalnak a lámpák?
Vagy csak képzelődsz?

Elalszol. Reménnyel, hogy
Jókat álmodsz. Kis naív.
Sose lesz túl jó, ne félj.
Ilyenkor a kétséged él.

Előjön, hogy félsz magadtól,
Hogy mindenkitől rettegsz.
Minden napod kínszenvedés,
Nem csak ilyenkor este.

Elmersz még aludni?
Nem riaszt már a csend?
Nincs is már égő lámpa?
Megint képzelődsz?

Egyre rosszabbat álmodsz,
Megint hajnalban kelsz.
Lassan nem tudod mi a valós,
Mondd...még mindig nem félsz?

Egyre nagyobb rosszal harcolsz,
Csak a szíved dobban lassan,
Megfojtanak rémálmaid,
Mondd...te is ezt érzed itt?

Elmersz még aludni?
Hallod még a csendet?
Égjen egy lámpa!
Megint képzelődnék?

*Ismét egy barátomat ajánlanám. Rémálmait irogatja itt. Aki szeretne borzongani, nézzen be Wanriel-hez. Most tőle loptam ihletet:D*