Reggel kipihenten ébredtem. Ma be kell mennem a suliba. Vizsgám lesz. Nem maradhatok ki.
Fel keltem a bőröndömhöz lépve gondolkoztam mit vegyek fel. Meg nem pakoltam ki.
Laza szettre esett a választásom.

Hosszú barna hajamat copfba kötöttem, enyhe smink kész is.
Lefelé haladva a lépcsőn isteni illatok csaptak meg.
Az illat felhőt követve Jinnel találkoztam. Rózsaszín kötényében egy fakanalat tartva kezében. Olyan helyes.
-Jó reggelt hercegnő gyere reggelizni. Köszönt, becézgetve ami igazán tetszett. Nagy mosollyal az arcomon köszöntöttem.
-Jó reggelt Oppa. Te reggelit készítettél?
-Igen, én szoktam főzni általában,úgy hogy a konyha az én szentélyem. Gondolom a suliba mész, akkor viszont enned kell. Pirítós és rántotta van. Meg friss gyümölcs.Remélem megfelel.
-Persze Oppa, köszönöm hogy gondoskodsz rólam. Pedig alig ismerjük egymást.
-Hercegnő, ne köszönd ez természetes. Nekem olyan mintha a kis húgom lennél.
Annyira őrültem Jin szavainak. Olyan  aranyos és gondoskodó. Bárcsak a bátyám ilyen lett volna velem. Hirtelen  mocskos képek kúsztak az elmémbe. Jin hirtelen mellém lépett meg fogta a kezem. Mire elkezdődött, az egész pokol ..nem kaptam levegőt csak zokogtam és reszkettem. Pánik......
-Hercegnő mi a baj! Fiúk azzonal gyertek valami baj van Ji Woo-val.
Hangokat hallottam. Jin még mindig a kezemet fogta, tudom jót akart. Csak nem tudja, hogy mit okoz nekem az érintése.
-Hyung engedd el azonnal. Rohama van. Hallottam a számomra legszebb hangot a világon. Kim Tae Hyung.
-De nem csináltam semmit Tae.
-Nem a te hibád Hyung, ez a mocskos féreg okozta trauma miatt van. Nem bírja elviselni az érintéseket főleg ha férfiakról van szó. Pánikrohama van.
-Tae mit csináljuk, rosszul van. Hívjuk az orvost. Szólt Hoseok.
-Nem,nem lesz semmibaj oda kísérem a nappaliba. Hát ha meg nyugszik.
-Kookie, hozz kérlek  egy pohár vizet.
Szólt Tae a kicsinek.
Éreztem az érintését. A nappaliba érve le ültetett, majd a fejemet simogatva suttogott a fülembe. -Semmibaj Udon, itt vagyok. És a fiúk is. Kérlek nyugodj meg, nem bánt senki sem. Lélegezz mélyeket. Ahogy mondta azt csináltam, ki-be lélegeztem. Kezdtem meg nyugodni.
-Hyung ugye jól van? Aggódva kérdezte Jimin.
-Igen már jól van. Ji Woo jobban érzed magad?
-I-Igen Tae. Köszönöm. Jin szomorú arcára neztem.
-Ne haragudj Oppa, hogy rád ijesztettem. Ez nem a te hibád. Én vagyok selejtes. Mondtam szomorúan. Szegények már most min mennek keresztül miattam.
-Semmi baj hercegnő a lényeg az, hogy jobban vagy. Figyelni fogunk arra ne történjen ilyen mégegyszer.
Azt pedig verd ki a fejedből, hogy selejtes vagy! Ez nem a te hibád! Mondta szomorúan Jin. Tae még mindig a fejem simogatta. Az ő érintése miért nem okoz pánikrohamot? Sőt inkább megnyugtat.
-Fiúk tudjátok mi az érdekes? Szólt NamJoon.
-Mi Hyung? Kérdezték.
-Hogy Ji Woo TaeHyung érintésére nem kap rohamot. Ez hogy lehet?
-Ezt én sem értem. Szóltam rekedten.
-Ugy látszik Udon, én vagyok a te gyógyszered. Vigyorgott Tae.
Attól félek én is Tae,hogy te vagy az én gyógyszerem. És függőséget okozol  majd az összedőlt lelki világomban.
-Köszönök mindent fiúk. És sajnálom, hogy ennyi bajt okozók.
-Többet ezt ne halljuk. Szólt Yoongi.
-Már hozzánk tartozol. Igaz Tae?
Tae rám nézett. A tekintete sajnálkozó volt amit tőle nem akartam elfogadni.
-Igen Hyung. Már hozzánk tartozik.
-Ja igen Ji Woo, menedzser Hyung bele egyezett,hogy a személyes fotósa legyél a Bts-nek. Tetszett a portfolió amit el küldtünk a menedzsernek. A szerződést majd át küldi a dormba. Annyi a feladatod ,hogy amikor kell jössz velünk és meg örökíted a pillanatokat. Az egyetem mellett jól fog jönni. A rajongok sem fognak kiakadni, hiszen a fotósunk vagy. A fizetésed miatt sem kell aggódni.
A dormban pedig addig maradsz míg akarsz. Amikor itt voltam feljött hogy fotózás a hobbim és küldtem NamJoon Oppának néhány képet. Nagyon érdekelte és tetszett neki. Említette hogy a cég éppen fotós gyakornokot keres és nem bánnám e ha a főnöknek meg mutatja.
Ez gyors volt és meglepett. Örülök neki. Jól jön a plusz pénz.
-Köszönöm Oppa. Erre Nam Joon elpirult. Cuki Oppa.
-Nem tesz semmit.
Tae megint dühösen vizslatott. Mi a baja.
-Nekem mennem kell a suliba,vizsgám lesz. Azzal vettem a táskám.
-Elkísérlek. Szólt hanyagul Tae.
-Nem szükséges, nyugodtan csináld a dolgod.
-Szerintem egyértelmű voltam Udon. Na induljunk.
Tae felvett egy maszkot és kapucnit húzott a fejére. Ezzel is elfedve kilétét.
Az iskola 10 perc sétára van a dormtól aminek nagyon örülök.
A bejáratnál megálltam, Tae-ra néztem.
-Köszi Tae.
-Semmiség, 2-re itt vagyok érted. Lesz még egy próbánk aztán szabad vagyok.
-Haza találok. Ne fáradj.
-Jobb lenne ha NamJoon Oppa jönne eléd? Kérdezte gúnyosan.
-Nem, nem ezt mondtam, honnan veszed ezt. Csak nem akarok teher lenni.
-Ne haragudj Udon. Bunkó voltam. Majd közelebb jött, egy puszit adott a homlokomra. Az idő megállt. Az arcom égett. A szívem hevesen vert. Ezek az érzések teljesen össze zavarnak.
-Most menj. És ügyes legyél. Itt foglak várni. Ezzel sarkon fordult és elment.

Sziasztok kicsit unalmas lett.
De azért olvasható.
Hagyjatok nyomot magatok után. Puszi ❤️🌈