Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

A Levél 1. |IOV2.tril.|

- Figyelem, Szirtes Army - nézett a tömegre. - A nyertes csapat! - jelentette be, mire az iskola előtti piros ruhás diákok hangos éljenezésben és tapsviharban törtek ki. Kocsis felemelve a kezét csendre intette a tömeget, és a fejét csóválva pillantott ránk. - Szívből gratulálok, Felcser Vivien, Major Sára, Fehér Rajmund és Pap Dominik. Szirtes-történelmet írtatok! - kiáltotta, a tömeg pedig skandálni kezdte az Insta-élőben már hallott Vi-vi, Sá-ra, Raj-mi, Do-mi rigmust, amitől kissé kellemetlenül érezve magunkat, zavartan néztünk össze. - Egy pillanat - kért újra szót Kocsis. - Van itt nektek valami - vett elő egy lapot. - Az első nyertes csapat üzenete nektek. Sajnos nem tudnak személyesen itt lenni, az egyikük edzőtáborban van, a másik, ahogy ő fogalmazott, ,,csapatja a Balcsin a csajával és a spanjaival", a harmadik külföldön nyaral a szüleivel, a negyedik pedig a barátjánál van, ha pontosak az információim, Szegeden... - mondta Kocsis. - De egyébként sem hiszem, hogy eljöttek volna, amióta csak kiderült, hogy a Szirtes számára lesz második IOV, ők úgy döntöttek, semmilyen módon nem vesznek részt benne, mondván, ez a ti versenyetek, ahogyan az első az övék volt. Ezt majd olvassátok el, ha magatok vagytok - adta át a levelet.

- Köszönjük - feleltük, és átvéve a levelet elraktam a zsebembe.

𖦹𖦹𖦹

- Soha többé - szólalt meg először Vivien miután eljöttünk a Szirtes elől. Már kezdett sötétedni.

- Jobb mintha ribancoznának - mosolyogtam rá féloldalasan.

- Sokkal. Különben bajok lennének - mondta Dominik, mire felnevettünk.

- Végülis. Az a kommentelő se jelentkezett azóta...

- Vajon miért? - tettetett csodálkozást Rajmund.

- Na ja. Pedig kihagyhatatlan élmény lenne találkozni egy agresszív Dominikkal suli után - nevetett Vivi.

Még ücsörögtünk egy kis időt a parlament előtt, és mivel már késő volt gondoltuk megnézzük a naplementét is, de sokkal inkább egymással foglalkoztunk. Két hét. Két hét alatt ennyire összeforrtunk. Életem legjobb két hete. És sosem felejtem el. Hát ugye az egyforma sorstársúak mindig megtalálják egymást... és akkor már együtt is maradnak.

- Egyébként nem akarunk vissza menni a suliba? - kérdezte Dominik, mire három fura pillantást kapott. - Úgy értem a motorom...

- Ja tényleg! - szólt Rajmund. - Ti menjetek, én addig meglepek otthon mindenkit, hogy hazáérkeztem, és nem evett meg egy gyilkos szürkemarha sem - mondta, majd felállt és leporolta a nadrágjáról a koszt.

- Nem szóltál, hogy ma jössz haza? - kérdeztem.

- Minek kellett volna? - nézett, én meg felálltam vele együtt és megcsókoltam. - Elkísérjelek?

- Tudtommal én vagyok itt az úriember, Major - csóválta a fejét. - Szóval hazakísérjelek?

- Persze. Amúgy is nálunk van a cipőd.. - mondtam mire döbbentem nézett rám.

- Csak ezért kísérjelek haza?

- Apám is otthon van őt is idegesítheted - mondtam pimaszul.

- Jól van Major, itt hagylak - mondta és elindult, Viviék pedig szórakozva figyelték a jelenetet.

- Állj már meg! - rohantam utána nevetve. - Tudod, hogy nem úgy értettem!

- Tudom - nézett mélyen a szemembe. - Persze, hogy tudom.

- Na jó, akkor mi mentünk a motoromért, ellesztek ti ketten is - tette fel a kezét Dominik, és elindult az ellenkező velünk irányba, mi pedig utánuk integettünk.

- Holnap is összefutunk? - kiabáltunk utánuk, és mellettünk egy néni csúnyán nézett amiért ordibálunk.

- Hagyjál már, most öt napig ki nem kelek ki az ágyamból - röhögött Dominik.

- Akkor öt nap múlva - intett Vivi utánunk, mire felröhögtünk.

Rajmunddal sokat hülyültünk út közbe, így eléggé elszomorodtam amikor megérkeztünk hozzám.

- Megvárjalak kint, vagy esetleg menjek be apádhoz? - kérdezte Rajmund a házunk előtt.

- Még nem kockáztatok. Még én se merek bemenni - néztem a házra, ahova két hete be nem tettem a lábamat, apuval meg nem lett jobb a kapcsolatom. Honvágyam se volt ez alatt a két hét alatt... Az egyedüli aki nagyon hiányzott az öcsém. Így ráírtam, hogy kihozná-e Rajmund cipőjét, addig felkészitem magam, arra, hogy újra találkozok apuékkal. Habár apuval már úgyis találkoztam, de nem sikerült valami fényesen. Úgy fél perc alatt Milán meg is jelent az ajtóban, és rögtön integetni kezdett nekünk. Letette a dobozt a földre, én odamentem hozzá és jó szorosan megölelgettem. Azt mondja rá ciki, de szerintem szereti. Na meg én is szeretem égetni a kisöcsém. Ilyen ez a testvéri kapcsolat. Miután elengedtem intett egyett Rajmundnak is, aki csak vissza intett, mert nem tudta mit csináljon. Milán felemelte a dobozt, majd felé nyújtotta, Rajmund pedig elvette.

- Köszi - tátogta, mire Milán vállat rántott, hogy semmiség. - Imádom - nyitotta ki a dobozt. - Szívesen maradnék, viszont szerintem apádnak így is elege lett belőlem, hogy csak egyszer beszéltünk.

- Menekülj csak - mondtam, majd mivel Milán is ott volt csak egy puszit adtam neki.

- Jó éjt Major.

- Neked is, Fehér - vigyorogtam rá. - Este még egy videóchat a többiekkel??

- Naná - vigyorgott ő is, majd lejelelte Milánnak azt, hogy "Szia", amin eléggé meglepődtem. - Mi az? - nézett. - azt hiszed nem maradt meg semmi a tanításodból? - mosolygott, mire megcsóváltam a fejem.

- Nem néztem ki belőled.

- Kösz - mondta nevetve majd elindult hátra. Akkor majd hívok! Mindenkit!

- Szia! - majd elmutogattam neki egy pingpongütőt. Először meglepetten nézett, de aztán utánozta a mozdulataimat, mire kiejtette a cípős dobozt a kezéből. - Nem nevet, együtt érez! - kiáltott vissza, amire nem reagáltam csak elindultunk befelé Milánnal. Az ajtó előtt megálltunk, és azt vettem észre Milán csodálkozva néz rám.

- Ez valami titkos nyelv köztetek, vagy mi volt? - jelelte.

- Valami olyasmi - válaszoltam.

- És Rajmi mostantól egy csomó időt fog nálunk tölteni? - kérdezte.

- Ha apát nem zavarja...

- Szerintem ő akkor is jön, ha zavar ha nem - jelelte Milán, mire felnevettem.

- Ez így igaz.

- És akkor Vivi is fog jönni? - nézett ragyogó szemekkel.

- Persze. És a barátja is Dominik - jeleltem, mire Milán csak legyintett és kinyitotta az ajtót.

- Sára te vagy az? - kiabált ki anya a konyhából.

- Megjöttem! - mondtam az elég egyértelmű tényt. Levettem a "mindennelisretkesahortobágyról" cipőm, és bementem a konyhába. Adott anya egy ölelést, és elmeséltem neki röviden-tömören az elmúlt két hetemet. Aput nem nagyon izgatta, így ő inkább elment a szobájukba. Most már biztos, haza tértem, megy a szokásos dolog. Felmentem a szobámba és a gépemen Viviék feje villogott, hogy videóhívást indítottak. Rögtön beléptem a chatbe, és ment a duma szokásosan mindenről.

- Hé - jutott eszébe valami hirtelen Dominiknak - egyébként mi kaptunk egy levelet nem?

- Milyen levél? - nézett nagyokat Rajmund. Nekem rögtön eszembe jutott, hogy Kocsis  átnyujtott nekünk egy levelet amikor megérkeztünk a Szirtes elé, és amit az előző csapat írt nekünk. Tökre megfeledkeztünk róla.

- Tényleg, Kocsis adott egy levelet - gondolkozott Vivi is.

- Kinél van? - nézett körbe Dominik.

- Azt hiszem nálam - mondtam majd elkezdtem kutakodni a zsebeimbe, a többiek pedig érdeklődve figyeltek. - Bazki.

- Na mi az?

- Azt hiszem elhagytam.

- Ez most komoly? - néztek kínosan.

- Csak vicceltem. Itt van - mutattam fel a többiek megkönnyebbülésére a precízen készített borítékot, és milyen meglepő, piros színű volt.

- Olvasd fel - mondta Vivi.

- A-a - szóltam. - Majd közösen.

- Na, akkor mégsem öt nap múlva tali - nézett bágyadtan Dominik. Még beszélgettünk egy kicsit, majd elköszöntem a többiektől, mert rájöttem, hogy még vacsoráznom, és fürdenem is kell, hogy lemossam magamról a 2 hetes Hortobágyi mocskot.

Kimentem a konyhába csinálni egy melegszendvicset, és miután megettem, lezuhanyoztam és fogat mostam.

- Jó éjt - szóltam anyának, aki ott volt a konyhába.

- Máris mész aludni? - nézett meglepetten, mert én inkább egy éjszakai bagolynak vagyok mondható.

- Aham. Tudod. Ez a két hét nem a pihenésről szólt.

- Értem. Akkor jó éjt.

✍︎✍︎✍︎✍︎✍︎

- Na - nézett álmosan Rajmund. - Csak csináljuk már. Legyünk rajta túl minél előbb, mert egész este sorozatot néztem és hát...

- Mindent értek - szólt közbe Vivi. - De engem azért érdekel ez a levél - szögezte le.

- Nyithatom? - kérdeztem viszonylag türelmesen.

- Mehet - szólt Dominik.
.

..






Kövi rész hamarosan! ^^
Szerintetek mit írt az előző csapat a levélbe?

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro