Még mindig alig hittük el, hogy továbbjutottunk a műveltségi feladaton. Rögtön írtunk Kocsisnak.

- Menjetek. Elhiszem mekkora megerőltetés lehet nektek egy műveltségi feladat - forgatta a szemét Tahi.

- Az volt! - kérte ki magának Rajmund.

- Fehér, lecsaplak. Na menjetek pihenni mielőtt jön a következő feladat - szórakozott Tahi a fáradt fejünkön, de csak 4 unott pillantást kapott.

- Induljunk mielőtt ránksózna még egy fizika feladatot pluszba - suttogta Rajmund, és elindultunk a faházak felé.

...

- Sziasztok - köszöntünk el a fiúktól amikor odaértünk a faházunkhoz.

- Hol van Andi? - kérdezte Vivi.

- Elment Zétényékkel a klubbházba - mondtam miközbe a fésűmet kerestem a szekrényemben. Vivi csak bólintott.

- Andi írt - emelte fel a telefonját az ágya széléről. - Azt írja Pannával unoznak, és, hogy Panna már 6 perce folyamat beszél, levegővétel nélkül. Meg küldött egy help me giffet. - néha elgondolkozom mekkora tüdeje lehet Pannának.

- Fusson amíg lehet - mondtam nevetve, majd miután megfésülködtem ledobtam magam az ágyamra.

Mindketten belemerültünk a telefonunkba, aztán csak egyszerre jelzett mindkettőnké. Rajmund írt a csoportunkba.

Rajmund: Kocsis posztolt.
Vivi: Én már láttam.
Sára: Most nézem.
Rajmund: Eléggé kapjuk a szelet... Ti, hogy bírjátok?
Sára: Meg se kottyan :D
Vivi: Csak a szokásos... Bírom, hogy még nyáron is ilyen aktívan ribancoznak. Nem bírom ezt a hírnevet..
Dominik: Teljesen átérzem... Akárhova nézek a nevemet látom. Mintha egy Amerikai film szereplője lennék.
Rajmund: Én már a Googleba keresem, hogyan birkózzak meg a hírnévvel.
Sára: Nos, ilyen ez az IOV.
Vivi: Jah, csak mi azelőtt is híresek voltunk mielőtt idejöttünk.
Sára: Basszus... Elszaladt az idő. Nem megyünk vacsorázni?
Dominik: Tényleg. Menjünk.

A fiúkkal szinte egyszerre léptünk ki a faházból. Vivi odasietett Dominikhoz és összekulcsolták a kezüket és úgy indultak el előttünk. És talán egy lesifotót is csináltam. Vivinek meg lesz az új háttérképe.

- Te paparazzi - szólt le Rajmund, mert látta mit csináltam.

- Most miért? - néztem rá mosolyogva és megmutattam neki a képet.

- Oké Major, ez tök jó lett - dicsérte meg a látottakat.

- Csak jók az alanyok - kacsintottam.

Amikor beértünk az étkezőbe, odamentem a pulthoz és vettem magamnak krumplipürét szezámmagos rántotthússal és gyöngyhagymával, majd leültem az asztalunkhoz.

- Hova tűnt a kecsapunk? - csattant fel Rajmund.

- Nyugi haver, csak elvitték a pinkek, mindjárt vissza hozzák - mondta Dominik, miközben megsózta a sülthusát.

- Itt van a kecsapotok - adta oda nekem Panna, és én átadtam Rajmundnak. - Egyébként azért kellet, mert a világoskék lányok elvitték a miénket, mivel az övükét elvette a konyhás. Amikor jöttünk be akkor láttuk, hogy elviszik. Én odamentem, hogy vissza kérjem, de erre csak annyit mondanak, hogy kérjek a konyhásoktól, de Tibi már kért, és azt mondták a konyhások, hogy nincs már több és nem tudták megérteni, hogy nincs több kecsap. Most ezt eltudjátok hinni? Tök bunkók. De nem akartunk balhét, ezért inkább elkértem tőletek, remélem nem baj. Kecsapról jut eszembe, folyamatosan amikor kinyitom mindig így kilövel. Az unokatesóm egyszer majdnem szemen találtam vele, mert véletlen megnyomtam miközbe nyitottam ki. Veletek is volt ilyen? - kérdezte, de inkább nem válaszolt egyikünk se. Úgyse tudtunk volna, mert alig 1 másodperc alatt már beszélt is tovább. Segítségkérően Andira pillantottam, aki csak a fejét rázta, hogy tuti nem jön ide mert ma már átélte egyszer és neki annyi elég is volt. - Egyébként az unokatesóm akkor nálunk aludt, és az volt, hogy... - itt nem tudta befejezni a mondandóját mert Vivi "véletlen" neki ment, mire mi hálásan pillantottunk rá.

- Jaj, bocsi - nézett rá Vivi, és elkezdte Pannával összeszedni a szalvetát amit közbe szétszórt. - Jó étvágyat - mondta miközben leült hozzánk, és mivel Panna nem érezte szükségét, elment.

- Kösz - néztem rá fáradtan, mire legyintett. - Mit kaptál?

- Rakott karfiol. - mondta majd elkezdtünk enni, és én azt néztem mekkora mennyiségű kecsapot nyom Rajmund a sült krumplijára.

- Ez... Ez több kecsap mint amennyit életembe láttam - mondtam, miközbe vágtam el a rántotthúst.

- Szokj hozzá Major - mosolygott rám kedvesen.

Miután befejeztük az evést gondoltuk elmegyünk a klubbházba, csak mi Vivivel visszamentünk a faházba Vivi telefonjáért. Útközbe azt vettem észre, hogy Rajmund írt nekem. Kicsit elgondolkoztam miért nem jött oda hozzám, és mondta el mit akar. Meg nyitottam az üzenetet és ez állt benne:

Rajmund: Kijössz este a kilátóba?
Sára: Viviékkel?
Rajmund: Nem
Sára: Ja, okéé. Mikor?
Rajmund: 22:00?
Sára: Jó.

Aha, szóval lesz min gondolkoznom. És görcsölnöm. Ha az lesz amire gondolok, akkor én kiugrok a kerítésen, és elúszok a pusztában a Mekiig.

- Jól vagy? - kérdezte tőlem Vivi gyanakodva. El kell neki mondanom.

- Nem - válaszoltam őszintén.

- Mi a baj? - nézett rám kétségbe esetten.

- Öö... Oké, elmondom, de kérlek ne mond el senkinek - mondtam majd úgy tett mintha egy cipzár lenne a száján, és behúzza.

- Izé... Talán egy picit tetszik valaki - kezdtem bele, miközben Vivi idiótán vigyorgott.

- Tényleg? És ki? - nézett rám kerdőn, és elég pszichopatán.

- Na jó, fejezd be ezt a vigyorgást mert úgy nézel ki mint az Az - néztem rá komolyan, mire ő elnevette magát.

- Oké oké, de ki tetszik? - nézett rám elfojtva a mosolyát.

- Miért is beszélgetünk erről, úgy is tudod már pontosan kiről van szó! - temettem a párnába a fejemet, mire Vivi elkezdett röhögni.

- Jó na, csak annyira örülök nektek - mondta mire felültem, és... És azt hittem mindjárt megsemmisülök, mert Andi lépett ki a fürdőből. Azonnal lehervadt a mosoly az arcomról.

- Mindent hallotál ugye? - kérdeztem, bár elég egyértelmű volt a dolog. Andi csak bólintott.

- De semmibaj! Tehetek úgy mintha nem hallotam semmit, oké? Semmi se történt, csak ne akadj ki - próbált meg nyugtatni, mire vettem egy mély levegőt.

- Oké, semmi baj - nyugtattam, legfőképp inkább magamat. - Jó. Végülis ez így fair. Én is tudom te kit bírsz, most már te is, hogy én kit. Csak ezt nem így terveztem elmondani - mondtam még mindig sokkos állapotban. - Egyébként ha már úgyis tudod, nem ülsz ide mellénk? Még úgyse fejeztem be amit akartam mondani.

- Persze - mosolygott - Köszi, hogy nem akadtál ki - nézett rám hálásan.

- Ugyan. Csak előbb bizonyosodjunk meg, hogy nincs más a szobába - mondtam mire felröhögtek. - De komolyan. Andi még oké, hogy meghallotta, de ha más is én leütöm magam.

Miután megbizonyosodtunk, hogy rajtunk kívül nincs a szobába, és a házunk körül senki, lehuppantam az ágyamra Viviék mellé.

- Szóval... - kezdtem bele, miközben izgatottan néztek rám. - Rajmund elhívott ma estére a kilátóba - mondtam, aztán elkezdtek visongani.

- És mikorra? - kiváncsískodott Andi. Nem hibáztatom.

- Tízre - feleltem.

- Egyébként jobb lenne, ha mennénk a klubbházba, mert a fiúk már várhatnak - szólt Vivi.

- Tényleg! Szia Andi - búcsúzkodtunk a szobatársunktól, és rohanni kezdtünk.

- Mi tartott ennyi ideig? - kérdezte Dominik, amikor berontottunk az ajtón.

- Ööö... Feltartottak.

- Ki?

- Andi - válaszoltuk egyszerűen, és leültünk Zétényékkel szembe.

- És Andi mit csinál ennyi ideig? - kérdezte Keri.

- Te ehhez túl fiú vagy - mondtam, mire csak vállatvont és nem kérdezett többet.

- Activityzünk? - kérdezte Laci.

- Tőlem - vont vállat Rajmund.

- Ki-kivel?

- Húzzunk - dobta fel az ötletet Zétény és felírtuk a neveink két egy lapra, majd ledobtuk az asztal közepére.

- Lányoké az elsőbbség.

- Húzz - néztem Vivire.

- Laci - mondta, majd odaült Laci mellé. Láttam rajta, hogy örül, de Dominik is jelen volt, ezért inkább nem mert szólni egy szót se. Talán jobb is. Megfogtam és kihúztam a hozzám legközelebb lévő papírt.

- Rajmund - olvastam fel, és Rajmund leült mellém. Végül így lettünk párok:

Laci - Vivi: sárga bábu
Én - Rajmund: piros bábu
Dominik - Zétény: zöld bábu
Keri - Andi (közbe ő is jött): kék bábu

Viviék kezdték. Vivi mutogatott, és labdarúgó volt a megoldás, amit Laci ki is talált.

- Kezdesz Major? - nézett rám Rajmund mosolygós szemmel.

- Kezdek - mondtam vigyorogva.

Húztam egy kártyát, és úgy döntöttem rajzolok. Jégkaparó. Hát oké...

- Mehet?

- Mehet.

Aztán elkezdtem rajzolni, ami nem úgy sült el ahogy a fejemben elképzeltem.

- Ez meg mi a f-?

- Á-á! Ez nem ér! Nem szabad írni! - mondtam, mivel odaírtam, hogy ice (jég) .

- Ezt nem lehet lerajzolni! - mondtam és idegesen dobtam le a ceruzám, amikor lejárt az idő.

- Na jó, ez meg mi? - kérdezte Keri érdeklődve.

- Jégkaparó - mondtam mire a többiek döbbenten néztek rám.

- Inkább hasonlít egy fésűre - mondta Andi elgondolkozva.

- Vagy egy cipőkanál - mondta Zétény.

- Ha ti ennyire tudjátok, miért nem rajzoltok egy jégkaparót?

- Add ide - szólt Dominik.

- Nem! Te tudsz rajzolni! - mondtam mire a többiek felnevettek. - Inkább folytassuk. Ti jöttök - néztem Dominik és Zéténynek.

- Utálom ezt a játékot - fújtattam idegesen.

- Mert nem tudsz rajzolni? - kérdezte Rajmund.

- Tudok! Csak jégkaparót nem. De végülis azt ki tud?

- Dominik - közölte szórakozottan, mire meglöktem. Aztán vissza lökött. Utána én is. És ez ment egy darabig, amíg Andi nem közölte, hogy piros, és mind találgathatunk.

Kilenc utánig játszottunk, amit végül Dominik és Zétény nyert. Rajmunddal másodikak lettünk, harmadikak Andiék, és utolsók lettek Viviék. Vivivel és Andival visszamentünk a faházunkba, és mivel eszembe jutott, hogy találkozunk Rajmunddal, elkezdtem készülődni. Lezuhanyoztam, fogat mostam és tettem fel egy kis sminket (nem füstöset, mert sötét lesz, ezért nem fogja látni rendesen az arcom, főleg, ha füstös sminket tennék fel).

- Készen állsz, Júlia? - kérdezte Vivi.

- Ez nem vicces.

- Na aztán ügyesen - mondta Andi, mivel már ideje volt indulnom. Aztán Vivi kitárta a karját így gyors megöleltem őket és már indultam is, mert már 22:02 volt.

- Szia - köszöntem amikor felértem a kilátóba. - Régóta vársz? - néztem rá sokat sejtően.

- Csak három perce - mondta gyönyörű mosollyal.

- Jó - mondtam és felálltam nézni a csillagokat. Rajmund is felállt mellém és átkarolta a derekamat.

- Egyébként - kezdett bele, mire nekem vadul dobogni kezdett a szívem. - Tahi ma is ellenőrizni fog - mondta mire elkezdtem röhögni. Bele se mertem gondolni, milyen dühös lesz Tahi.

- Várj, Vivi írt - mondtam és gyors átfutottam az üzenetet. - Azt írja, Tahitól bezengett az összes faház. Épp Dominikkal kiabál, hogy hol vagy.

- Aha. Amúgy tök véletlen hívtalak ki pont ekkor, amikor Tahi ellenőriz - próbált komolyan nézni, de éreztem, hogy belül mosolyog.

- Ja, hát persze. Végülis miért hívnál ki direkt pont ekkor? - néztem rá tettett értetlenséggel.

- Az rossz lenne - csóválta a fejét.

- Igen. És persze te sose lennél ilyen rossz.

- Pontosan - és itt nem bírtuk tovább, szakadtunk a röhögéstől.

- Miért hívtál? - céloztam arra, hogy ő hívott ki és még mindig nem mondta miért. Rajmund csak rám nézett és olyan dolog történt amit sosem felejtek el.

- Szeretlek Major - és mielőtt feldolgoztam volna amit mondott, megcsókolt, mire én visszacsókoltam, és beletúrtam gyönyörű barna hajába, majd levegő hiány miatt elszakadtunk egymástól.

- Én is téged, Rajmund - mondtam, és összekulcsoltam a kezem a tarkójánál, aztán elkezdett rezegni a kilátó.

- Úgy tudtam, hogy itt vagytok! - ért fel Tahi. - És még enyelegtek is. Én ezt nem hiszem el, milyen csapattal jöttem ide - mondta egy sóhaj kíséretében, inkább magának mint nekünk. - Na jó, tünés lefelé - utasított - és mindenki a saját szobájába - tette hozzá, aztán mi "csak azért is" módon, mikor lementünk a kilátón, összekulcsoltuk a kezünket.

- Tőlem élvezzétek egymás társaságát, de ne előttem - mondta Tahi, mi meg mintha nem is hallottunk volna semmit elindultunk. - Persze, megint játszátok a hülyét- mondta Tahi fáradtan.

Miután Tahi vissza kisért minket a saját faházunkba, de mielőtt bementem volna Rajmund visszahúzott.

- Amúgy... - kezdett bele, mire érdeklődve néztem rá. - Direkt dobtam, hozzád legközelebb az én cetlim. - mondta, mire kiszakadt belőlem a röhögés.

- Honnan tudtad, higy én a hozzám legközelebbit fogom választani?

- Megérzés. Te ilyen egyszerűen döntesz.

Amikor Tahi bezavart engem a faházamba, és Rajmundot is a sajátjába, elmeséltem a lányoknak mindent egytől egyig, halkan mivel Panna már aludt és nem akartuk, hogy felkeljen.

- Uramisten - mondta Vivi izgatottan. - Örülök, hogy Rajmund végre elmondta.

- Mi? - néztem rá értetlenül.

- Ne már. Komolyan nem vetted észre?

- Mit? - kérdeztem értetlenül.

- Azt, hogy tudtam erről az egészről. Sőt. Segítettem is Rajmundnak. Először is megkért, hogy derítsem ki van-e barátod. Ezért maradtam bent amikor, mint kiderült az öcséddel beszéltél. És azért néztem össze Rajmunddal amikor közölted, hogy neked nincs barátod. Aztán megmondtam neki, hogy szabad a pálya, és lépjen.

- Én ezt el se hiszem - mondtam meglepetten.

- Ja, csodálkoztam is, hogy nem vetted észre - mondta Vivi, mire megütöttem egy párnával.

- Ezt nem érdemeltem meg - közölte, aztán visszaütött, majd belépett az ajtón Róbert, színes borítékokkal a kezében.

- Feladat? Ilyenkor? - csodálkozott Andi.

- Jó szórakozást - adta oda a borítékot Andinak, mi pedig rohantunk át a fiúkhoz.

Hi everyone! Gondoltam belekezdek egy ilyen könyvbe, remélem tetszik, és tudom, hogy ez az első rész elég béna lett, ígérem megpróbálok jobb részeket is hozni. Egy kis Sármunddal kezdtem, mivel hamarosan megjelenik az Állj mellém, így ezt gondoltam ideálisnak. Kérhettek is és én szívesen megírom. Ha tetszett vote-olj és kommentelj! Legyen csodás napotok! <3