Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Patrik

Miután letettük a telefont Annával, lementem a családomhoz.

-Na mi volt olyan fontos ami miatt nem tudtál lejönni?-kérdezte a nagyi.

-Jaj semmi különös majd talán később elmondom.-feleltem titokzatosan.

-Rendben -mosolyogtak rám.

A vacsora finom volt hiszen a nagyi csinálta. De előtte még ott volt az ajándékozás.Én kaptam pénzt,és kisebb dolgokat de nem is ez volt a lényeg hanem hogy együtt voltunk. A vacsora alatt a nagyi szegénykém olyan lassan ette azt az átkozott halat mint egy csiga. Na mindegy. Vacsora után elköszöntem a nagyszüleimtől majd felmentem a szobámba és írtam Annának.

,,Szia,bocs, próbáltam sietni, de a nagyanyám nem ette gyorsabban a halat. Legalább egy órán át drukkoltam neki, és folyamatosan néztem, de akkor meg félrenyelte. Mindegy, itt vagyok. Jó még? Hívhatlak egy percre?"

Reméltem hogy tudunk ma még beszélni és hogy nem rossz neki az időpont. De mielőtt válaszolhatott volna én gyorsan írtam még egy üzenetet.

,,Oké az előző üzenetemben sokkal lazább akartam lenni, nem ennyire kétségbeesett,de a lényegen nem változtat. Szóval?"-küldtem el neki a következő üzenetet.

Ezután visszaírt hogy nyugodtan hívhatom azonnal rá is nyomtam a hívásra.

23:13

-Éppen téged hallgatlak. Vagyis a podcastet. Már a harmadik adásnál tartok-mondta miután felvette engem pedig elöntött a boldogság hogy hallgatja.

-És még ébren vagy?Nem várj. A harmadik adás egymás után, folyamatosan?Akkor máshogy kérdezem:még élsz?-próbáltam poénkodni.

Úgy tűnik.

-Jó, mert ilyen kísérletet még nem végeztem, eddig csak egyetlen ember volt, aki egymás után két adást megpróbált végighallgatni de ő....-kezdtem el a mesémet.

-Nincs jól?-kérdezte.

-Nincs. Kómában van-fejeztem be, mire ő felnevetett.

23:29

-Nem tudom, ez nehéz.-tűnődött.

- Pedig muszáj választanod-mondtam szigorú hangon.

-Jó, rendben. Ha egy filmben lennék főszereplő akkor...Akkor az a film a Kaliforniai álom lenne-válaszolt az előző kérdésemre- Na?Átmentem a teszten?-kérdezte szórakozottan.

-Át.Jó válasz volt.

-Örülök-mondta-És te? Melyik filmben lennél főszereplő?-kérdezte.

-Egyértelmű. A King Kongban. Én lennék a majom-közöltem nyugodtan.

23:34

-Mikor váltak el?-kérdeztem.

-Három éve-válaszolta.

-És...Hogy bírtad?-kérdeztem félve hogy nem bántom meg a kérdéssel.

-Jól,tényleg,nem volt gond vele,mert már nagyon nem működött,és mérgező volt mindenki számára.Miután apu elköltözött,valahogy az egész nyugodtabb lett,tudod,hirtelen nulla konfliktus,minden rendben,ami fura volt.Ez tartott is egy darabig,aztán apu megismerkedett valakivel,és most éppen ott tartunk,hogy ezt próbáljuk mindannyian megszokni.Főleg anyu.-mesélte el.

-Kedveled?Apukád új...-próbálkoztam mert nem tudtam apukája kapcsolati státuszát.

-Barátnőjét-segített ki- Hát, nem is tudom.Nem nekem kell kedvelnem,meg azért nyilván én mindig anyu felé fogok húzni,főleg ebben a témában,de azért látom, hogy apu boldog,és ennek örülök.

-Az tök jó-mondtam.

-Igen,eléggé.

23:41

-Mit tennél a helyemben?-kérdeztem.

-Nem tudom.Mondd újra a lehetőségeket-kérte.

-Jó. Van mákos bejgli.és van diós is. Mindkettőt szeretem, de most nem bírok mindkettőből enni.-mondtam el a hatalmas problémámat újra.

-Értem. Valamelyiket biztos jobban szereted egy kicsit-próbálkozott. A kis naiv.

-Nem, ugyanannyira.

-Az lehetetlen-tiltakozott- Jó szerintem egyél egy mákosat-mondta hirtelen.

-Tényleg?-sétáltam be a csapdájába.

-Hah!Diós! A diós a válasz. Csalódott volt a hangod,amikor a mákosat mondtam, úgyhogy, egyél diósat.-mondta.Méghogy ő naiv.

-Ez ügyes volt-ismertem el.

-Köszönöm-mondta.

23:45

-Tényleg?Ne viccelj,még soha nem vettem észre-mondta miközben gondolom beírta a Youtube keresőbe a videó címét-Oké, itt vagyok.

-Jó. 02:11-nél nézd a táncost a háttérben. Elesik.-mondtam neki.

-Nézem-mondta- Úristen, tényleg! Legalább ezerszer láttam, de még soha nem vettem észre.

- Ugye?-kérdeztem- Pedig ott van.

-Látom.Nagyon durva.

23:51

-Hülyeség. Mégis ki önti bele előbb a tejet, aztán pedig a gabonapelyhet?-kérdezte.

-Na végre! Köszönöm. A nővérem gyerekkorunk óta megőrjít ezzel-mondtam és hálát adtam az égnek hogy valaki egyetért velem. Na ezt majd megjegyzem a nővéremnek. Hah.

23:56

-Megvan? - kérdeztem.
-Igen, megtaláltam a töltőt-felelte-Nálad is esik még a hó? - kérdezte
-Várj, megnézem-álltam fel az ágyról - Nem, itt harminckét fok van és szikrázó napsütés - mondtam mire felnevetett - Persze, itt is szakad - tettem hozzá mosolyogva - Holnap mikor vagy a moziban? - érdeklődtem.
-Délután. Délelőtt még befejezem a mézeskalácsok díszítését, aztán elkísérem anyut a mentőállomásra, onnan megyek majd dolgozni. - mondta.
-Oké. Nem vagy álmos? Szólj, ha mennél már - mondtam neki mett isten ments hogy miattam ne tudjon dolgozni holnap.
-JÓ, de még egy kicsit tudok maradni.

00:01

-Most komolyan mondod? - kérdeztem meglepetten.
-Persze, miért ne?
-Tényleg? Szerepelnél a podcastemben? - kérdeztem.
-Aha-válaszolta lazán.
-Oké, én csak viccből vetettem fel, de ha vállalod, az marha jó lenne. És esetleg mesélnél a mozis dolgokról? - kérdeztem félve.
-Hogyne, ha az érdekes a hallgatóknak vagy bárkinek, akkor szívesen.
-Naná! Még soha nem volt vendégem a műsorban. Azt leszámítva, amikor a nagybátyám beleüvöltött. De az nem volt szándékos. Fel kell készítenem a hallgatóimat a rendkívüli adásra. Mind a harmincötöt. - mondtam neki mosolyogva és elöntött a boldogság hogy Anna szeretne szerepelni a műsoromba.

00:05

-Elküldöd  a linket? - kérdeztem.
-Átment - mondta.
-Nézem-mondtam miközben megnyitottam az Anna által küldött linket.-Jól néz ki.
-Szerintem is-közölte. A kocsi linkjét küldte el amiről álmodott. Tényleg szép kis kocsi-Hónapok óta minden este megnézem, hogy elérhető-e még. Eléggé izgultam karácsony előtt, nehogy megvegyék, de... Még ott van a kereskedésben-mondta lelkesen.
-Akkor rád vár - mondtam megnyugtatóan.
-Szeretném ezt hinni.
-És meddig kell még naponta megnézned? - kérdeztem,es már fejben kombináltam hogy bunkóság lenne-e adni neki. 😅
-Hát, ha minden igaz, és összejön a remélt bónusz a fizetésem mellé, akkor március - április környékén megpróbálom elhozni részletre-mondta.
-Állatira drukkolok-mondtam őszintén.
-Köszi. Addig még igyekszek minél több elégedettségi kérdőívet kitöltetni.
-Egy személy beadhatja többször is? - kérdeztem.
-Nem, sajnos nem-mondta halkan.
-Kár - húztam el a számat.
-Azért köszönöm - mondta.

00:08

-Június tizedikén van a szülinapom-válaszolt a kérdésemre-Neked?
-Március három.

00:12

-Arról a haverodról mesélsz, akivel a moziban voltál tegnap? - kérdezte.
-Aha, gimis barátom. Tegnap érkezett, és az ünnepek után mennek is  vissza Németországba, mert ott élnek, és csak karácsonyra jöttek pár napra a nagyszülőkhöz. Úgyhogy vele nem halászok soha el programot-meséltem.
-Á, értem.
-Á másik haverommal nincs ilyen gond, ő itt él, és mivel nem vették fel, kihagy egy évet, ergo nonstop ráér. Szóval őt bármikor lemondom-röhögtem fel.

00:13
-Tudtad hogy pontosan egy órája beszélünk? - kérdezte.
-Ne már, az lehetetlen - esett le. Ez már egy óra volt? - JÓ meg néztem, és tényleg - tettem hozzá miután megnéztem-Őrület. Egész jól működik ez az új mozis szabályzat az eladók és a látogatók között. - dobtam be azt a szöveget ami már megszokott egy egy beszélgetés alatt.
-Igen, eléggé - mondta.
-Viszont szerintem lassan.... - próbálkoztam na de nem azért mert nem akartam vele beszélni csak hát tudom hogy holnap azaz már ma dolgozik és hát nem akartam feltartani.
-Igen,tegyük le-mondta halkan.

00:17

-....és akkor Soma lenne a büfévezető, amire baromira vágyik - mesélte. Igen hát nem nagyon sikerült lerakni.
-Ezzel a te főnököddé válna nem? - kérdeztem.
-Tulajdonképpen igen-mondta.
-És mit gondolsz, milyenek az esélyei? - kérdeztem.
-Szerintem jók - mondta azonnal-Jók voltak-javította ki-De mivel tegnap óta üldözi a főnökünket, és mindenféle agybajos üzeneteket küld neki, lehet, hogy emiatt ugrik a dolog. Sajnálnám, mert megérdemelné az előléptetést, ráadásul tényleg jól dolgozik soha nincs vele gond.
-Hátha csak felfújja a dolgot, és nem is annyira durva a helyzet - reméltem.
-Én tizenegy elkuldott üzenetről tudok-mondta. Hát így már más.
-Ja, akkor neki annyi-közöltem lazán.

00:20
-A karom volt eltörve. Kétszer is, ugyanott - meséltem el a bénázásom okát. Ja egyébként meg mindig nem tudtuk lerakni.
-Hogy történt?
-Először azt hittem, hogy tudok gördeszkázni. Másodszor meg nem emlékeztem hogy először sem tudtam-közöltem vidáman mire halkan felnevetett. Szeretem ha nevet.
-Neked? - kérdeztem vissza.
-Hmm. Sípcsont, még gyermekkoromban - mondta.
-Mit csináltál? - kérdeztem.
-Fára másztam-vallotta be.

00:24
-Melyik fotó? - kérdezte.
-Várj, nézem. Tengerparton készült. Itt van. Július 16-án posztoltad-mondtam miközben még mindig a képet néztem.
-Keresem-mondta-megvan.
-Hol készült?
-Horvátországban - mondta.
-Jo kép - dicsertem meg.
-Köszönöm - felelte.
-Többet nem is töltöttél fel? Ez az egy van abból a hónapból-gondolkodtam hangosan.
-A többit töröltem - mondta.
-Törölted? - lepődtem meg.
-Igen mert... Mert a többi fotón nem voltam egyedül-ismerte be. Hoppá lehet hogy kicsit rossz témánál vagyunk...
-Törölted, mert nem voltál egyedül a fotókon-gondolkodtam hangosan majd egy idő után leesett. - Ó, oké, megvan, értem.
-Igen.
-A többiért pedig nem kár. Egyáltalán nem.

00:25
-Lassan aludni kéne - mondta. ☹️

00:27
-Nem, nem a munka járás miatt szeretnék kocsit, nem lakom messze a  mozitól.-magyarázta- Vagyis igazából abból a szempontból is jól jönne hogy elég későn járok haza egyedül ami miatt anyu mindig nagyon ideges úgy hogy dolgozni is azzal járnék de azért szeretném hogy már legyen saját autóm mert..... Nem tudom, talán a szabadság miatt, hogy beülök, és bárhová elmehetek.
- Persze megértem, én is így vagyok a rolleremmel. - Mondta mire kitör belőlem a nevetés. - De komolyra fordítva a szót - tette hozzá- Meddig dolgozol?
- Hát holnap délutántól vagyok zárási, holnapután pedig nyitástól délutánig.

00:28
-Szerintem ideje menni... -mondta halkan.
-Oké persze - mondtam azonnal. - Én is megyek, keresek valami sorozatot.
-Mit? - érdeklődött. Hát ez nem lesz egy rövid menet.

00:30

-Lemaradtam,folyamatosan adom hozzá a listámhoz de túl gyorsan mondod.Várj egy kicsit-kérte miközben én diktáltam(na jó hadartam)neki a filmeket,sorozatokat.

-Jó,szólj,ha mehet tovább-mondta mire kezdtem keresni a ,.meg kell néznem"filmes mappámból azokat a filmeket amiket muszáj megnéznie.

-Oké megvagyok eddig,jöhet a többi-mondta.

00:31

-Jó éjszakát!-suttogta

-Neked is, Anna!-mondtam mosolyogva.-Figyelj csak......

-Igen?

-Klassz volt veled hetvennyolc percet beszélni.-közöltem és valahogy éreztem hogy le fog döbbenni.

-Jézusom-nevetett fel.Én mondtam.-Egyébként veled is.Nagyon.

00:33

-Komolyan van rá jegyed?-kérdeztem meglepetten.Sajnos én nem tudtam szerezni...

-Aha.Anyutól kaptam kaptam karácsonyra-mondta boldogan.

-Nem semmi.Akkor nagyon ügyes volt anyukád,mert pillanatokon alatt elfogyott.-mondtam.

-Igen tudom.

-Én lecsúsztam róla,kidobott a rendszer a jegyvásárlásnál,de azóta is bent vagyok csoportokban,meg nézem ,hátha valakinek van eladó,úgyhogy ha sikerült lecsapnom rá,akkor jövök én is-mondtam neki mosolyogva.

-Hátha valakinek van egy felesleges jegye-mondta.

00:34

-Szia-köszönt el.Ja igen,mostmár nem ártana letenni.

-Szia-köszöntem el én is. Utána volt egy pár másodperces kínos csönd majd tökéletesen egyszerre kezdtünk el nevetni.

-Oké,tényleg megyek-mondta határozottan.Ezen nem tudtam nem mosolyogni.

-Rendben,jó éjszakát-köszöntem el nehezen.

-Neked is-mondta majd szomorúan néztem a tűzforró(nem viccelek rendesen sütött)telefonom képernyőjét amint kiírta hogy Annával milyen sokat beszéltünk.

Kifújtam a levegőt majd feltettem tölteni a telefonom és úgy ahogy voltam ruhában végigdőltem az ágyon majd szinte azonnal elnyomott az álom.

Sziasztok!

Itt lennék egy újabb résszel.Nagyon sajnálom hogy ennyit késtem vele,tisztában vagyok vele hogy milyen rég volt rész és nagyon sajnálom.Sok dolgom volt és úgy nagyon kedvem sem volt nekiállni írni de most újra itt vagyok.Remélem tetszett ez a rész is. Puszi!(1645 szó)

Brigi🤪

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro

Tags: #leinerlaura