A filmről nem beszélnék hisz már láttam. Kristóf pedig...hát ő nem értette. Amikor vége lett a filmnek még oda akartam menni Annához hogy..igazából én sem tudom hogy miért de odamentem. VOLNA, ha ott lett volna a pultban de csak Soma volt ott. 

-Hallod haver mi lenne ha elmennénk inni egy kávét marha álmos vagyok-mondta Kristóf amikor kiértünk a moziból.

-oké menjünk én még ráérek-mondtam miközben beértünk a kávézóba

-Hallod mi van veled?Olyan fura voltál-méregetett engem .

-Ja semmi csak tudod volt az a pultos csaj...

-Igen.....Most komoly?-kérdezte mikor leesett neki.

-Na ne mondd így mikor amióta elmentél nem az a csaj már nem is tudom hogy hívják járna a fejedben- akadtam ki mert amióta kiköltöztek azóta azt hallgatom tőle hogy mennyire jó volt meg minden.

-Oké oké nem kell megölni-mondta.

Még ott voltunk kb. negyed órát majd Kristóf mondta hogy elvisz.

Mikor hazaértem mondtam anyának hogy nem vagyok éhes így nem vacsoráztam. Bementem a szobámba leültem az ágyra elővettem a lapotopom majd próbáltam kideríteni Anna teljes nevét mert gondoltam ráírok. Csakhogy ezzel volt egy kis probléma. Az hogy ezt mégis honnan tudtam volna kideríteni . Egyre hülyébb ötleteket írtam be a keresőbe de semmi. Egyszerűen semmit nem találtam. Inkább feladtam azzal a gondolattal hogy majd többet járok moziba. Inkább elkezdtem nézni egy filmet(végül is moziból értem haza). Késő estig néztem már éjfel is elmúlt ami annyit jelent hogy karácsony hajnala van. Éppen zártam volna a gépem amikor jelzett az instagram hogy üzenetem jött. De nem Kristóftól vagy valamelyik haveromtól hanem .....Annától. El sem hiszem. Gyorsan megnyitottam hogy még ébren legyen ha visszaírok neki.Ez volt az üzenet :

,,Szia,Anna vagyok a moziból,ma találkoztunk. A kollégám látta a neved a kitöltött kérdőíven,és remélem,nem gond ,hogy csak így rád írok, és semmiképpen ne vedd tolakodásnak,de van egy új szabályzat,hogy >A mozi dolgozói kívánjanak boldog karácsonyt a látogatóknak<. Ez ilyen új dolog , most vezették be....Szóval boldog karácsonyt!"-ahogy ezt elolvastam azonnal mosolyra húzódott a szám.  Annától ez egy tökéletes karácsonyi ajándék volt pedig nem is tudott róla szerintem. Gyorsan visszaírtam neki hogy még hátha fent van.

,,Szia Anna! Neked is boldog karácsonyt! Tök jó ,hogy rám írtál ,mert igazából én is kerestelek, csak nekem egy kicsit nehezebb dolgom volt a hiányos információim miatt, mivel csak a keresztnevedet tudtam.És hidd el ,nem sok használható találatot ad ki a Google arra ,hogy Anna a moziból,Anna mozibüfé, Anna grincses póló mozibüfé, moziban dolgozó Anna. Úgyhogy épp jókor írtál,mert már feladtam volna a reményt. Tudtad,hogy egyetlen képen sem vagy tagelve a mozi oldalán? Én tudom , mert visszapörgettem három évre visszamenőleg. Ennyi embert popcornnal fotózkodni...Na mindegy. Ja egyébként csak azért kerestelek volna,mert van ez az új >Mozilátogatók Szabályzata< ami kimondja,hogy kötelező jelleggel kell tartani a kapcsolatot azzal, aki kiszolgált a büfében ....Hallottál erről? mit szólsz hozzá?"-küldtem el az üzenetet.Reméltem ,hogy fent van és visszaír de csak elküldöttnek jelezte.

Reménykedtem benne hogy visszaír. Lezártam a gépem majd lefeküdtem aludni.

December 24.

Reggel amikor felkeltem ránéztem a telefonomra ami azt mutatta hogy senki nem írt nekem... Lehet még alszik. Remélem.

Lementem a lépcsőn majd köszöntem anyának,csináltam reggelit majd felmentem a szobámba majd örömmel láttam hogy van egy insta üzenetem méghozzá Annától.
,,Igen, hallottam róla. Szerintem jó ötlet a mozi üzemeltetőitől, nekem tetszik. "

Ennyiből állt az üzenet de nekem nagyon tetszett.
Visszaírtam neki valami frappánsat.
,, És ahhoz mit szólsz, ha (szigorúan a moziszabályzat miatt) mondjuk megadom a számom, és ott folytatjuk? Csak mert nem bánnám, ha lejöhetnék az instáról, és nem kellene percenként tizenkét feltöltött karácsonyfát bámulnom, amíg arra várok, hogy írj
Na? "-küldtem el az üzenetet és amúgy tényleg hányingerem volt a rengeteg karácsonyfáról meg a feldíszített lakásokból. Meglepően gyorsan kaptam egy,, Oké" választ és ekkor leírtam Annának a számom.
Pár percre (volt az 15 is) kaptam egy üzenetet.
,, Szia. Ez az én számom. Anna"
Ennyit kaptam. Oké hát akkor most mi legyen?
,, oké köszi "
Ennyit tudtam írni mert őszintén nem nagyon jutott eszembe semmi.
Aztán nem történt semmi. De tényleg. Az üzenet el volt küldve de semmi. Vártam kb 2 percet majd írtam neki azt ami eszembe jutott.
,, Mondd, hogy nem csak én nézem szerencsétlenül az üzenetet, nem tudva, hogy most hogyan tovább. "
Szinte azonnal válaszolt.

,, Nem csak te."
,, Oké, megkönnyebbült. Mit szólnál... Mit szólnál inkább egy hivashoz?"
Ezt küldtem el több okból kifolyólag. 1:szerettem volna hallani a hangját.
2:lusta vagyok írni és így könnyebb lenne.
Na itt jött a hatalmas beégés ugyanis látta de nem válaszolt. Ezek szerint neki ez sok megértem. Hát jó. Hozzuk helyre.
,, Ez most sok volt, ugye? A hívásos ötlet. Bocs, tudom, karácsony van, meg biztos sok a dolgod, csak... Á, felejtsd el, nem is tudom, miért írtam. Maradjunk így jó? "-rohadtul kínos volt de hátha nem néz tiszta idiótának.

Miután elolvasta az üzenetet, hirtelen csörögni kezdett a telóm , méghozzá Anna számán. Nagyon megörültem így felvettem a telefont.

-Szia- köszönt és a hangja nem olyan volt mint amikor találkoztunk. Csak nem fél vagy izgul?:)

-Szia-köszöntem én is elég bátortalanul.

-Jó ötletnek tartottam a hívást,csak azért nem reagáltam rögtön, mert...-akadt meg-Mert-futott neki még egyszer- Éppen mézeskalácsot sütök- mondta ki én meg kicsit megnyügodtam hogy jó ötletnek tartotta.  Aztán kapcsoltam , hogy nem biztos hogy jókor zavarom.

- Ó oké. Akkor , nem zavarlak,beszélhetünk máskor-mondtam.

-Nem ,nem -tiltakozott-Ráérek,mert már megvagyok vele-mondta. okééé.-Nagyjából megvagyok vele- javította ki- na így már érthetőbb.

-Értem-mondtam. és itt megint eljött a kínos csend amikor nem tudod mit mondj és hát ez nem a legkellemesebb.

-Szóval-kezdtem bele hátha mond valamit.

- Ésööö- folytatta a bizonytalanságot. Kösz,Anna köszi.

De itt már mind a ketten felnevettünk mert ez elég hülyén jött ki.

-Te mit akartál mondani?-kérdeztem gondolván kezdje ő.

-Semmi fontosat, csak azt akartam kérdezni,hogy tetszett e a film a haverodnak. Tegnap...

-Ja, hogy az. Nem. Nem értette szerintem-ismertem be. Hát ja Kristóf nem egy észlény de mindegy.- Meghaladja a képességeit.

-Sajnálom-közölte szórakozottan.

-Nem gond. Nekem harmadszor is tetszett.

-Igen jó film-mondta - Te mit kezdtél el? Az előbb, amikor egymás szavába vágtunk- kérdezte.

- Én csak a mézeskalácsról érdeklődtem volna, mert nem jutott eszembe jobb alibikérdés hogy ne legyen kínos csend-ismertem be mire felnevetett. Szeretem amikor nevet.

-És mit szeretnél tudni a mézeskalácsról? 

- Őszintén.Mindent.Örülnék ha minél hosszabban beszélnél róla, és addig kitalálom hogy ne legyek ennyire béna ebben az egészben.- mondtam mert tényleg így volt.

- Oké. Ötven darab készül belőle.

-Ötven-lepődtem meg mert nem gondoltam hogy ennyien vannak.- Nagy családi buli lesz nálatok?

-Nem- vágta rá azonnal- Igazából csak ketten vagyunk anyuval-mondta halkan.

- Hátööö. Szerintem fontos a jó étvágy és igenis támogatom,aki ezt nyíltan felvállalja-mondtam miközben felröhögött. Örülök hogy sikerül felvidítanom.

-nem! Dehogy! nem kettőnknek sütök ennyit- nevetett még mindig-Holnapra lesz.Igazából ez ilyen hagyományféle nálunk...Anyu huszonötödikén mindig elvisz magával a munkahelyére, egy tálca sütit amit én készítek neki és a bajtársainak.-mondta én pedig csodálkozva hallgattam.

-Bajtárs?- lepődtem meg ezen a szón.

-Aha. Anyu mentőápoló- felelte én meg egyre jobban süllyedtem szégyenemben.

-Ó-lepődtem meg- Hű. Akkor ezúton is köszönet a munkájukért így ünnepek alatt is.

- Átadom-mondta.

-Szóval te mézeskalácsot sütsz a mentős anyukádnak és a munkatársainak.-gondolkodtam.

-Igen.

-Hát, akkor most el is köszönök,mivel ezt hallva egy hitvány semmirekellőnek érzem magam, amiért én egész délelőtt sorozatot néztem, és csak kétszer álltam fel, akkor is azért hogy kajáljak valamit- ismertem be a szégyenem okát.

- Nincs ezzel semmi gond-mondta.

-Hát nem tudom-bizonytalanodtam el- De legalább jó volt. Évadzáró. Tetszett-mondtam.

- Na látod-mondta- Ööö viszont szólj  ha esetleg zavarok és folytassuk máskor-mondta. Még hogy én ne érnék rá...

-Dehogy-mondtam rögtön- Tökre örülök hogy beszélünk. Tényleg. Nem gondoltam volna tegnap,hogy....Szóval ....Azt hittem huszonhetedikéig nem tudlak megkeresni.

-Mi van huszonhetedikén?-kérdezte.

-Gondoltam majd akkor elmegyek a moziba és... Hátha aznap ott vagy.

-Már holnap is ott leszek?-mondta.

-Dolgozol karácsonykor?-lepődtem meg. Milyen rendes.

-Igen. Mindkét nap Huszonöt,huszonhat-magyarázta nekem.

-Miért- csúszott ki a számon-vagyis úgy értem,hogy....

-Semmi gond-szakított félbe- ennek több oka van.Leginkább azért vállaltam el a karácsonyi műszakot,mert anyu is dolgozik akkor, ráadásul jól is jön ez a két nap, mert az ünnep extra a moziban, és hmm,hogy is mondjam,hálásabb a vezetőség, mint egy sima hétköznapon,így aztán közelebb leszek ahhoz,hogy megvegyem a kocsit, amit kinéztem magamnak. Hát ennyi, azt hiszem, mindent elmondtam magamról-fejezte be nekem pedig átfutott az agyamon hogy abban a pillanatban leteszem a telefont és elásom magam. Szerencsétlen dolgozik hogy megvegye azt a kocsit amit néz magának én meg semmit nem teszek hozzá a világhoz.

- Te most viccelsz velem ugye?-kérdeztem.

-Mi?miért?-riadt meg.

-Minden egyes mondatod után szarabb arcnak tűnök, ne csináld már-közöltem ő pedig elkezdett nevetni de úgy...-Érted. Én ma felkeltem. Nagyjából ennyit tettem hozzá a világhoz.

-Nemhiszem-röhögött megállás nélkül.

-de, komolyan mondom. Ébredés után a fél családomnak talán köszöntem, a másik felének simán lehet,hogy nem , aztán nekiálltam sorozatot nézni , hogy elüssem az időt, amíg vártam hogy visszaírj az Instán az üzenetemre. közben reggeliztem, aztán visszaültem megnézni az évad végét,most meg beszélünk. Ennyi. Ez volt a napom eddig. Te meg lazán megemlíted hogy mézeskalácsot sütsz egy csapat mentősnek, anyukád konkrétan életeket ment ügyeletben,ráadásul holnap és holnapután dolgozol,mert vannak céljaid. Most megkérdőjelezem hogy én minek élek-magyaráztam el hogy mi a bajom mire olyan hangosan elkezdett röhögni hogy azt még a szomszédok is hallhatták.

-Oké,nagyon rég nevettem ennyit.

-Annak örülök-vágtam rá majd némi hallgatás után hozzátettem:-És annak is hogy rám írtál tegnap.

-Hát azért hezitáltam egy darabig,mielőtt írtam. Eléggé ideges voltam.-ismerte be.

-Azért mert a kitöltött kérdőívemről lenézett adataimmal a kollégád és te totálisan megszegtétek az adatvédelmi törvényt , és féltél a következményektől?-kérdeztem és ezzel az volt a célom hogy totálisan összezavarjam mert tudom hogy ebbe nem gondolt bele.

-Öööö.Nem de most már emiatt-közölte majd mind a ketten egyszerre nevettünk fel.- Nem, igazából nem tudtam hogy visszaírsz-e vagy hogy ami miatt írok az csak szerintem van úgy, vagy szerinted is-mondta félve.

-Hát nem tudom hogy ez válasz e a kérdésedre de ha nem írtál volna akkor huszonhetedikén nyitásra ott lettem volna, és csak azért akkor mert megfeledkeztem arról ,hogy huszonötödikén és huszonhatodikán is nyitva van. Addig pedig ha nem jön tőled az insta üzenet szétgugliztam volna az agyam  és a mozi összes létező felületét átnéztem volna hátha látok rólad valami infót, ami alapján elindulhatok. Úgy terveztem, az egész karácsonyt erre szánom, nem kímélve időt

és energiát, bevonva segítséget is, ha kell. A szüleimet, anagyszüleimet, a nővéremet, aki hazautazott az ünnepekre...Sőt, még a nagybátyámra is gondoltam, mert nála van az azállapot és italmennyiség, amikor már nyomozónak hiszi magát.Gondoltam,ez még a hasznomra is válhat-közöltem vele a tervem.

-Sajnálom, hogy elrontottam az üzenetemmel ezt a programot-mondta.

-Hát, leegyszerűsítetted a dolgokat, az biztos. Nem baj, majd

adok neki más keresnivalót. Például a méltóságát. Idén majd azt keressük együtt-közöltem mosolyogva.- Amúgy zavarlak?-kérdeztem mert folyamatosan csipogott a telefonja.

-Mi?Nem, dehogy.Miért?-kérdezte.

-Mert folyamatosan pittyegést hallok. Gondolom hívnak.

-ja,semmi fontos, csak a kollégám próbál hívogatni, és van egy olyan jó szokása, hogy nem hagyja abba, amíg fel nem veszem.

-A tegnapi mozis kollégád? Aki megnézte a nevem?- kérdeztem szórakozottan.

-Igen-mondta-Egyfolytában hív.

És nem lehet hogy valami baj van?-kérdeztem mert nem akartam feltartani.

-Biztos, hogy baj van-közölte teljes nyugodtsággal.

-Értem-röhögtem el magam- Mióta dolgozol moziban?

-Fél éve- felelte- Már fél éve a moziban vagyok-ismételte meg mintha elsőre nem hallottam volna.

-Tök jó.

-Igen nagyon szeretem. Ha minden jól megy, maradok is a fősuli mellett végig-mondta.

-Milyen szakon vagy?-kérdeztem.

-Első éves vagyok kommunikáció szakon. És egyébként te...?-kérdezte.

-Mit csinálok?-segítettem ki.

-Ház igen.

-Másodéves vagyok a Filmművészetin.

-Hű. És mik a tervek?-kérdezte.

-Filmesztéta-vágtam rá határozottan.

-Jól hangzik-mondta.

-Igyekszem-feleltem- Van egy filmes podcastem, már egy éve megy, ha gondolod és van kedved nézz bele.

-Persze mindenképpen. Hol találom?

-Ha szeretnéd elküldöm de igazából az Instán ott van a biómba.-mosolyodtam el.

-Ó, bocs, nem vettem észre-mondta.

-Semmi gond, ezzel rajtad kívül hétmilliárd ember van így-mondtam mert hát nem olyan felkapott az én kis művem.

-Megtalálom,nem kell elküldened külön. Este belehallgatok.

-Oké, de ne legyenek nagy elvárásaid.Hetente egy órában beszélek egy aktuális mozifilmről monoton,életunt hangon. A harmincöt állandóhallgatóm visszajelzése alapján a műsorom harminc embernek terápiás jelleggel segít az alvásban, négynek viszont felerősödtek tőle a depressziós tünetei,a maradék egy pedig a nagybátyám, aki általában a világáról sem tud, úgyhogy ő nem igazán számít. Szóval ha megnézed,szívesen fogadom a kritikát-mondtam el.

-Rendben-mondta.

-De csak pozitívat-tettem hozzá.

-Úgy gondoltam én is-közölte.

Majd csak annyit hallottam hogy Annánál kinyitódott az ajtó és gondolom az anyukája ment be.

-Anna, Soma engem hívott, hogy hívd vissza, mert valami

őrültséget csinált. Nem tudom, kinek üzenget megállás nélkül,mert hisztérikus volt a hangja, de az biztos, hogy valami nemstimmel vele – magyarázott neki az anyukája-Ez mi?Úgy néz ki mint amit már egyszer megettek-mondta tovább- Jaj,elnézést telefonálsz?-gondolom észrevette hogy Anna telefonál.

-Khm. Igen-mondta

-Bocs itt vagyok csak...-kezdte de én minden tisztán hallottam.

-Csak vissza kell hívnod Somát ,mert valakit zaklat,rosszul néz ki a mézeskalácsod, és el kell mesélned anyukádnak,hogy mit beszéltél velem- fejeztem be helyette

-Tehát mindent hallottál-mondta.

-Nagyjából-nevettem.

-Ó basszus-mondta nagyon halkan közben meg engem szólítottak mert megjöttek a nagyiék.

-Mindjárt egy perc-kiabáltam ki.

-Menj nyugodtan nem akarlak feltartani-mondta.

-Nem,nem erről van szó ,dehogy tartasz fel, csak...-kezdtem-Megérkeztek a nagyszüleim és apám üvölt,hogy menjek köszönni-mondtam de közben nem akartam elmenni.

-Mondjuk ez talán érthető.

-Nem értem,miért ,mondja mindenki ezt-közöltem  mire felnevetett.

-Menj nyugodtan.És.....örülök hogy beszéltünk.

-Én is nagyon örülök Anna.

-Oké akkor...-motyogta.

-Akkor.-mondtam én is.

-Akkor-mondta el még egyszer nehogy övé legyen az utolsó szó.

-Akkor-kezdtem neki.Akkor mi lenne ha később még beszélnénk?-ajánlottam fel elsőként.

-Örülnék -ismerte be- Hat körül átmegyünk a mamámékhoz, ott ajándékozunk, szóval olyan kilenc után vagyok elérhető-mondta.

-Rendben.Észben tartom.-mondtam- Várj- szóltam hirtelen mert egy kérdés még volt a fejemben.

-Igen?

-Az hogy így dumálunk az így rendben van?

-Mármint?-lepődött meg.

-A tegnapi miatt kérdezem.  A srác a moziban. A volt barátod...

-Ja, hogy ő? Nem már ezer éve szakítottunk, és igazából tegnap teljesen véletlenül találkoztunk a moziban, nem is tudja hogy ott dolgozom, és neked köszönhetően nem is tudta meg,szóval dehogy, semmi-mondta mire én nagyon megkönnyebbültem.Majd nagy nehezen leraktuk a telefont, én végigdőltem az ágyon majd egy öt perc után felültem és lementem a nagyszüleimhez.

Sziasztok!

itt lennék egy új résszel nagyon sajnálom hogy ezzel lassan haladok csak ezt nehezebb írni mint a másikat ígyhát ebből ritkábban lesznek részek. Remélem megértitek és NAGYON KÖSZÖNÖM hogy ilyen sokan olvassátok én nem is gondoltam volna. Nagyon köszönöm még egyszer.hamarosan jövök az új résszel(úgy nézzétek ezt a részt hogy kb.ma 3 órát ültem ez miatt a gép előtt).További szép napot mindenkinek puszi!(2115 szó)

Brigi