"– Nélküled – akadt meg a címen, majd némán olvasva követte a sorokat, én pedig zavartan harapdáltam a számat, arra várva, hogy befejezze.
– Ez... Ezt írtam legutoljára – magyaráztam, Márk pedig befejezte az olvasást, és rám nézett.
– Mikor?
– Nem emlékszem – füllentettem.
– Mikor?
– Nem tudom már, ezer éve volt – ismételtem.
– Mikor? – mosolyodott el, mire megadóan lehajtottam a fejem.
– A CsASz éjszakáján – ismertem be kínosan."
Leiner Laura - Nélküled